A digitális eszköz, korunk új festőecsetje nagykorú lett
A San Franciscó-i Modern Művészetek Múzeumától kezdve a New York-i Kortárs Művészetek Új Múzeumáig bezárólag világszerte jelentős művészeti intézmények nyitották már meg kapuikat az új műfaj előtt. Avantgárd műgyűjtők, például a San Franciscó-i Richard és Pamela Kramlich szintén befogadják az újfajta alkotásokat, amelyekből egyre több gyűjtő vásárol is. A The New York Times riportja szerint sokan azonban továbbra is vonakodnak tőlük. "Egy egész évszázadba telt, mire az emberek ráébredtek, hogy a fényképezés művészet. Ehhez hasonlóan most a digitális műalkotások gyűjtésétől berzenkednek" - érzékeltette a nehézséget Pierre Cornette de Saint Syr francia aukciósház-vezető.
A számítástechnika változásának sebessége, az adattárolás és a művek megjelenítése közötti kapcsolat megszűnése, a digitális képek virtuális volta nehezen megválaszolható kérdéseket vet fel: hogyan különböztethető meg az eredeti alkotás a hamisítványtól vagy a másolattól, miként hozható létre és őrizhető meg a digitális művek egyedisége, hogyan védhető meg egy digitális mű a technológiai elavulástól.
Cornette szerint a digitális eszköz tagadhatatlanul korunk új festőecsetje, a fenti kérdések titkának nyitja pedig a művek értékesítésének módjában rejlik. A videoművészet termékeit jellemzően korlátozott példányszámú DVD-ken értékesítik, amelyek mellé eredetiségigazolást csatolnak. A vásárlónak mindazonáltal olyan érzése támad, hogy befejezetlen művet vásárol: megtekintéséhez ugyanis szükség van DVD-lejátszóra és képernyőre is. Egyfajta megoldás lehet a megjelenítési technológia beépítése magába a műbe. A francia Kolkoz művészpáros például olyan háromdimenziós filmet készített, amelyet egy tévékészülék-másolatba installáltak: a hasonmás egyúttal képernyőként is szolgál a lejátszásnál. Az archiválás ugyancsak égető probléma. A technológia félévente megújul, és ha havonta nem frissítik a digitális műalkotás formázását, egyszercsak alapvetően új értékesítési-megjelenítési módszert kell majd találni - véli Nils Aziosmanoff, az új médiaművészet fejlesztésére alakult, párizsi székhelyű Cube szervezet igazgatója. Éppen ezért több galéria frissítéseket ajánl a gyűjtőknek, hogy akkor is megtekinthessék a megvásárolt alkotásokat, ha az arra használt eszköz gyártása időközben már megszűnt.
Edward Winkleman galériatulajdonos szerint a galériák bevonása szintén jelentős eleme a vevők megnyugtatásának, elvégre a saját hírnevüket teszik kockára azzal, hogy vételre ajánlanak bizonyos műveket. Az elavulással kapcsolatos aggodalmakon túl a digitális művészet virtuális jellege kérdéseket vet fel a művészeti ág eredetiségével kapcsolatban is - fejtette ki az amerikai lapnak Cornette fia, Louis Cornette de saint Syr. A digitális műalkotások megvásárlásakor a vevő ugyanis azt érzi, hogy nem valami kézzelfogható dolgot vett, amely elfér egy pendrive-on. Felbukkant a csalástól való félelem is, különösen az illegális zeneletöltésekről kirobbant viták óta.
Birtoklási vágy
"Az emberek még mindig ódzkodnak a számítógépes művészetektől, és általában a hagyományos festményekre hasonlító dolgok iránt vonzódnak" - tartja Agathe Hélion, az azonos nevű galéria tulajdonosa, hozzátéve: a vevők jobban szeretik például a bekeretezett alkotásokat, amelyeket - mint a fotókat - felakaszthatnak a falra. Hélion viszonylag alacsony árakkal dolgozik, nehogy elriassza a vásárlókat, rendszerint ötszáz és ötezer euró közötti összeget kér a digitális műalkotásokért. Ezt azzal magyarázza, hogy fiatal művészek alkotásait értékesíti, ráadásul az emberek nem szívesen fizetnek sokat olyasvalamiért, amely nem egyedi.
Az egyediség kulcsfontosságú kérdés a digitális művészet ellentmondásosságának megértéséhez. Egyrészt az egyediség hiánya alapvető jellegzetessége, része e művészeti ágnak; másrészt a gyűjtőket és a befektetőket éppen a kizárólagos birtoklás érzése vonzza, amelyet viszont csak az egyediség biztosíthat számukra. "A hagyományos művészet értéke az alkotás egyediségében rejlik. Az új média a birtoklás fogalmának felülvizsgálatára kényszerít bennünket" - hangsúlyozza Aziosmanoff, aki szerint az emberek egy nap talán elveszítik majd az iránti leküzdhetetlen vágyukat, hogy kézzelfogható tárgyakat birtokoljanak.
MTI/para
