Elment a Vuk, a Pom Pom meséi, a Lúdas Matyi rajzfilm-figuráinak alkotója

2009. október 22. - 15:56 | Kultúra
Életének 83. évében elhunyt Dargay Attila animációs filmrendező - tudatta a Magyar Filmművészek Szövetsége.

A Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művészt, a Vuk, a Pom Pom meséi, a Lúdas Matyi alkotóját kedden érte a halál. Dargay Attilát a Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.

A magyar animáció egyik megújítója volt, alkotásaiban a valós társadalmi viszonyok sajátos groteszk, karikatúra-szerű filmes nyelvi eszközökkel megjelenítése az animáció nagykorúsodásának jele volt - emelte ki méltatásában a filmművészek szövetsége.
Mint kiemelték, a rendező humorát is kamatoztatta rajzfilmjeiben, szakmai elismerései mellett alkotásainak nézettségi mutatói is ezt igazolták. Történeteivel minden korosztályt meg tudott szólítani, megnevettetni. Szeretnivaló figurái, történetei a mai napig "élnek".

 Dargay Attila 1927. június 19-én Mezőnyéken született. 1945-től a Képzőművészeti Főiskolán tanult, de 1948-ban "osztályidegenként" kitették az intézményből. 1951-ben a Nemzeti Színházhoz került díszletfestőnek, a rajzfilmgyártásba 1951-től kapcsolódott be gyakornokként. 1954-től rajzfilmtervezőként, 1957-től rajzfilmrendezőként tevékenykedett a Pannónia Filmstúdióban.

Bár első önálló munkája, a hatvanas évek változásainak mintegy előfutára, a Ne hagyd magad emberke (1959) karikaturisztikus elemeivel, filozofikus gondolataival a felnőtteknek készült, szinte egész alkotói pályáján a gyermekekhez szólt. 1963-ban készült a Dióbél királyfi, 1970-ben a Rendhagyó történetek. Az 1967-es Variációk egy sárkányra című alkotását a felnőttek élvezhették, és említésre méltó a Hajrá mozdony (1972), a Három nyúl (1973) és a Visszajelzés (1977) is.

Dargay Attila rajzfilmsorozatai 1960-61-ben az Arthur, az angyallal kezdődtek, a Nepp Józseffel és Jankovics Marcellel készített számtalan Gusztáv-epizód (1965-1968) rendezőjeként a maga munkáját a főhős körül lábatlankodó valamilyen kis állattal tette felismerhetővé. Francia megrendelésre készített egy aktualizált La Fontaine meséi (1969-1970) sorozatot, a Marci (1964-1965) és a Vili és Bütyök (1969-1970) után pedig megalkotta a Pom Pom meséit (1978-1982) és A nagy ho-ho-ho-horgászt (1982).

Hihetetlen érzékkel talált rá a veretes irodalmi alapanyagra, amely alapján kedves és szeretetre méltó, de kicsit kajla és vicces figurákat rajzolt. Hallatlan népszerűségét több gyermekgeneráció előtt olyan egész estés rajzfilmjeivel érte el, mint a Lúdas Matyi (1976), amelynek Matyival egyenrangú, fontos főszereplője a csalafinta, gazdáját segítő liba. Még nagyobb népszerűséget hozott számára az előbb részekként készült, majd egész estés filmmé összeállított Vuk (1981). A rajzfilm páratlan sikere a bevezető dal és az élelmes kis rókát megörökítő játékfigurák népszerűségében is megmutatkozott. További egész estés filmje volt a Szaffi (1984) és Az erdő kapitánya (1987), keze nyomát őrzik a Dörmögő Dömötör gyermekújság, illetve mesekönyvek illusztrációi is.

80. születésnapja előtt adott interjújában Dargay Attila elárulta: bár mindig azt az alkotást szerette legjobban, amelyen éppen dolgozott, szívéhez legközelebb a Vuk állt.

Érdekes "játéknak" tartotta a 3D-s technikát, de nem nagyon ismerte. "Ez már nem a mi világunk, inkább régi filmeket nézek" - mondta akkor Dargay Attila, aki 1988-ban nyugdíjba ment ugyan, de a kilencvenes évekig dolgozott a hagyományos technikákkal. Utolsó munkája A hetedik testvér című, 1994-ben bemutatott egész estés rajzfilm volt, amelynek forgatókönyvét Nepp Józseffel, Koltai Jenővel és Hernádi Tiborral együtt írta.

Dargay Attilát munkássága elismeréséül 1968-ban Balázs Béla-díjjal tüntették ki, 1978-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész lett. Az Ifjúsági Díjat 1981-ben, a Gyermekekért Díjat 1987-ben kapta meg, 1998-ban MSZOSZ-díjjal jutalmazták. Filmjeivel elnyert számos díja mellett 2006-ban a Magyar Filmszemle Életműdíjával is kitüntették.

-mti/para -