Filmfeszt: Képernyőhöz láncolt társadalom

A rendező maga is részt vett a vetítésen, illetve prezentálta művét. Hangsúlyozta, nem éppen egy hétfő délutánokra tervezett darab, amibe a fesztivál francia művészeti vezetője, Mathieu Darras szellemesen bele is kötött, mivelhogy a magyar direktor a vasárnap esti vetítésen sem találta megfelelőnek az időpontot. Való igaz, nem egy könnyű film az Adás. A társadalom képernyőtől (tévé, számítógép) való függőségéről beszél fojtogató stílusban. Vranik Roland a felkonferálásakor azt is elmondta, maga sem tudja, hogy mennyire sikerült, mivel némely filmfesztiválok teljesen ignorálják, máshol viszont több díjat is kap.

Az Adás alapkérdése, mi is történne az emberekkel, ha egyik pillanatról a másikra eltűnne a kép a képernyőről. In medias res indul a film, ugyanis már akkor csöppenünk a történetbe, amikor a fiktív kisváros lakosainál feltűnnek az "elvonási tünetek". Semmilyen magyarázat nincs a történésre, de bármilyen magyarázat felesleges is lenne. A téma ugyanis a képernyő láncai alól felszabadított (?) emberekre gyakorolt hatás. Vranik kitűnően operál fülsiketítő zajokkal, a kietlen, rideg (nem magyar, hanem általában vett tengerparti) kisváros polgárainál másként jelentkeznek a hatások. Némelyiken álmatlanság lesz úrrá, másik feszültebbé válik, az időseket kiköltöztetik a városból, a hangulat, mint egy elfojtott apokalipszisé. 

Nyilván mindenki másként élne egy ilyen eseményt, másrészt viszont senki előtt nem marad közömbös a film. Mindenkinek ajánlott, nehéz alkotás, Pohárnok Gergely fantasztikus képeivel és beállításaival, gyomorszorítóan csendes, érdes filmzenével. 

Vranik Roland témaválasztása azért is érdekes, mivel a 41 éves rendező első filmje a négy évvel ezelőtti Fekete kefe volt (2005 - Magyar Filmszemle fődíjasa), amely egy laza, szarkasztikus komédia, az Adás pedig egy lélektani dráma, hangulatában talán némileg a Werckmeister harmóniákhoz csatol vissza, amely esetében Vranik Roland Tarr Béla rendezőasszisztense volt.

-sztb