Feszültség és élvezetes szenvelgés – az Interpol koncertje Bécsben

2010. november 19. - 16:54 | Kultúra
A New York-i Interpol teltházas koncertet adott tegnap Bécsben. Tömegiszony, munkájukat túlzottan komolyan vevő osztrák biztonsági őrök, magyarok mindenütt, és egy egészen kerekre sikerült, minden felesleges show-elem nélküli koncert – nagyjából ennyi történt.

Az Interpol azonos nevű új albuma szeptember 7-én jelent meg – a koncert számottevő részét mégis a régebbi számok tették ki, ami kissé példátlan dolog, viszont a közönséget elnézve talán jó döntés volt: a Barricade című daltól eltekintve az emberek még nem nagyon vették a lapot a többi újdonság hallatán. Pedig a Success szép koncertindító, a Summer Well és a Memory Serves is hatásos élőben. A legnagyobb meglepés, és lúdbőrt kiváltó perceket produkáló mégis a Lights volt – amelyet könnyű elmarasztalni és azonossá tenni azzal a dögunalommal, ami a videóklipjéből árad, élőben valahogy mégis működni látszott.

A alacsonyabb termetű egyének gyakran találják magukat szemben olyan helyzettel, hogy egy több ezres koncertteremben is megtalálja őket a környék legmagasabb egyede és természetesen befurakodik eléjük. Ez esetben viszont hatalmas szerencsénk volt, mert a valaha látott legalacsonyabb hipszter állt előttünk, így végig kiváló képet kaptunk abból ami a színpadon történt. Az pedig nem volt sok – és így van ez jól; mindenféle agyonjáratott kliséktől és pózoktól mentes, intim, hűvös és önmagához hű Interpolt láthattunk. Talán egyetlen show-eleme mégis volt a koncertnek: a gitáros (Daniel Kessler) szinte minden szám után lebonyolított egy gitárcserét, ami lentről nem tűnt egy értelmes cselekedetnek, de ő tudja. A zenekart nemrégiben elhagyó basszusgitáros, Carlos Dengler viszont kifejezetten hiányzott, mind a szemeknek és mind a füleknek.

Természetesen nagy népi vigadalom tört ki az olyan Interpol-slágerek alatt, mint a Narc, Slow Hands, Not Even Jail, Evil, és a záró The Heinrich Maneuver; és legalább ilyen természetesnek vettem, hogy a ráadás blokk első és a koncert legszebb, egyben leglassúbb száma, a The Lighthouse alatt törvényszerűen elkezdett valaki pofázni mögöttem. Szerencsére a tudatom gyorsan átállt szelektív üzemmódra és maradt, ami maradt.

Részemről a koncert katarzis nélkül ért véget (még a Rest My Chemistry gitárrészeinél sem jött össze), viszont volt helyette valami más: a fellépés egész ideje alatt fenálló belső feszültség, amelyet ritkán él meg pozitívan az ember – most viszont kétségkívül sikerült. Nagyjából úgy kéne, hogy működjön ez, mint maga a zenekar szeretete: különös, hogy ilyen nyomasztó dalok képesek ilyen mértékű gyönyörűséget okozni.

Nagy Zsófi

Az illusztrációs videó a tegnapi koncerten készült, az Evil c. szám látható, hallható rajta.

Címkék: album, Bécs, Interpol, koncert, zene