Mozgásnyomok a vásznon
Lírai absztrakció Radosza Attila festményein a pozsonyi magyar intézetben.
Időtlen mozgás címmel nyílik november 25-én, azaz csütörtökön 17 órától Radosza Attila festőművész kiállítása a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében (Palisády 54.)
Radosza Attila a hagyományos és a számítógépes grafikán át jutott el az absztrakt expresszioniumusig. E festészeti irányzat lényege a művész lelki és hangulati állapotának, tudat alatti képzeteinek közvetlen, drámai kifejezése. Első önálló kiállítása 1986-ban volt a budapesti Fiatal Művészek Klubjában, azóta csoportosan és egyénileg is állított ki Ausztriában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Szlovéniában, valamint több magyarországi galériában. Hazánkban Dunaszerdahelyen mutatkozott be három évvel ezelőtt, és szerepelt azon a Tolerancia a művészetben című nagy szabású tárlaton is, amelyre száz szlovák és száz magyar képzőművész alkotásait válogatták össze hazánk talán legszebb kiállítóhelyén a dunacsúnyi Danubiana Meulensteen Art Museumban 2009-ben.
N. Mészáros Júlia művészettörténész a következőket írja Radosza Attiláról:
’Mindig is a lírai absztrakció érdekelte, és a mozgás, amelyet különösebben vagy szigorú értelemben nem specifikált magának, inkább a lehető legtágabban értelmezett: mozgás a térben, az emlékek között, a jelenben vagy a múltban, a szellemi áramlatok, érzelmi mozzanatok között; cselekvés, vagy csak elidőzés valami mellett …; de a festő kezének mozgása is, amely maradandó nyomot hagy a vásznon, és lélekkel, szellemmel, színnel, folttal, gesztussal tölti meg a síkot, barázdát húz az anyagba, összetorlasztja, lefolyatja vagy szétteríti a festéket, s mindezt annyiszor ismételve, ahányszor csak új gondolatot gerjeszt a művészben a keletkező mű látványa, mely magával ragadja, és addig el nem ereszti, amíg azt nem érzi, hogy megszületett, ami miatt belekezdett. Az eredmény óhatatlanul absztrakt lesz, mert már a kiindulásnál eltávolodik a konkrétumtól, a megszokottól, a szabályostól, s csak a képzet létezik számára, és az érzés, amely folytonos cselekvésre bírja, hogy még mélyebben legyen képes megragadni, és formába önteni.’A pozsonyi kiállítás, amelyet egy fiatal művészettörténész, Csanda Máté nyit meg, december 15-ig látható.
(juk)