Huszonöt éve halt meg Henry Moore

A Yorkshire-i Castlefordban született 1898. július 30-án, egy bányászcsalád hetedik gyermekeként. Noha a művészetek iránti érdeklődését már elemi iskolai rajztanára felkeltette, képzőművészeti tanulmányait csak huszonegy éves korában kezdhette meg, mert 1917-1918-ban a brit hadsereg katonájaként harcolt az első világháborúban. 1919-től Leedsben tanult szobrászatot, a húszas évek elején lett a londoni Royal College of Art ösztöndíjasa. Művészi pályája a nagy klasszikus mesterek nyomán indult, később a prekolumbián szobrászat elemzése során alakította ki sajátos, senki máséval össze nem téveszthető stílusát. Absztrakt ábrázolással az 1930-as évektől kezdve foglalkozott, ő és nemzedéktársai ettől kezdve jelentettek komoly kihívást a provinciális angol művészet számára. Kiállításai egyszerre váltottak ki lelkesedést, de szörnyülködést is: a londoni Morning Post egyenesen a "csúfság kultuszával" vádolta meg a művészt.

Munkái az emberi lét korokhoz nem köthető szimbólumait testesítették meg, örök témája az anyaság volt. Nőalakjainak monumentalitása az őserőt sugározza (Család, 1947; Anya gyermekével, Király és királynő, 1950; Haldokló harcos, 1957). Tanítómesterei voltak az ősi nagy kultúrák is: a sumér, a mexikói, a görög, az indián. Fenséges nyugalmú, nagy lyukakkal megbontott figuráit bronzból öntötte ki. Ezek a roppant méretű bronzfigurák legjobban a szabadban, természeti környezetben érvényesülnek, Angliában és Amerikában többször is megrendezték szobrainak szabadtéri tárlatát.
A legtöbb Moore-alkotást a londoni Tate Gallery őrzi, számos munkája található állandó kiállításon New Yorkban, de a világ legkülönbözőbb részein találkozhatunk szobraival. Egyik híres fekvő nőalakja a párizsi UNESCO-palota előtt látható.

Nemcsak szobrászként alkotott maradandót, nagy hatásúak az egyes épületekre készült dekoratív kompozíciói, sőt grafikusnak is kiváló volt. A második világháborúban, London bombázásának szörnyű élménye nyomán az úgynevezett Katakomba-rajzsorozaton örökítette meg az emberi szenvedést.
Igazán híres a negyvenes-ötvenes években lett. 1946-ban a New York-i Museum of Modern Artban retrospektív kiállítást rendeztek a műveiből, 1948-ban a 24. Velencei Biennálén, 1953-ban a Sao Pauló-i Biennálén kapta meg a Nemzetközi Szobrász Nagydíjat.

1977-ban jött létre a Henry Moore Alapítvány. Közvetlenül a halála előtt a művész erre az alapítványra bízta Perry Green-i birtokát, a műtermekkel és összes művével együtt. A gyűjteményt jelenleg hétszáz szobor, csaknem háromezer rajz, nyolcezer litográfia és rézkarcnyomat képezi.

Amellett, hogy meghatározó alakja volt a múlt század szobrászatának, Moore a modern művészet jelképe is lett egyben. Ars poeticája az volt: "A művészet arra való, hogy mi, emberek felfogjuk - elsősorban az érzékeinken keresztül -, milyen csodálatos világban élünk."

Budapesten három alkalommal rendeztek kiállítást Henry Moore műveiből: 1961-ben, 1967-ben és 1993-ban. Utoljára 2011 februárjában volt nagyszabású kiállítás műveiből a párizsi Rodin Múzeumban, amelyen százötven, a Henry Moore Alapítványtól származó művészeti tárgyat mutattak be.

mti/para