120 éve született Oliver Hardy, Stan és Pan túlsúlyosabb fele

Százhúsz éve, 1892. január 18-án született Oliver Hardy amerikai filmszínész, a legendás Stan és Pan komikusduó túlsúlyos fele.

Hardy Délen, Georgia államban született, az iskola nem érdekelte, annál inkább a zene és a színjátszás, többször elszökött hazulról és vándortársulatokhoz csatlakozott. Anyja végül Atlantába küldte zenét tanulni, bár fia inkább lebujokban énekelt. Ezután katonaiskolába került, Hardy innen is kereket oldott, majd 1910-ben, amikor szülővárosában mozi nyílt, filmszínészi álmokat kezdett dédelgetni. Egy nagyvárosba költözött, nappal tanult, este bárokban énekelt, a zongoristanőt feleségül is vette. Hardy első filmszerepét 1914-ben kapta, de a siker sokáig elkerülte.

A sors aztán összehozta egy brit kollégával, Stan Laurellel. A sovány, rezzenéstelen arcú angol és a kövér, állandóan vigyorgó amerikai (ellentétüket a hangosfilm megjelenése nyomán csak fokozta eltérő akcentusuk) nyerő párosnak bizonyult; az első Stan és Pan film 1926-ra készült el. Burleszkjeik két személyben mutatták be az emberben lakó kettősséget: Stan volt a sovány idealista, Pan a kövér földhözragadt, Stan az esetlen, kétbalkezes kisember, Pan az okosabb és erősebb, aki mégis mindig a rövidebbet húzta. Állandóan veszekedtek, bosszantották egymást, de soha nem válhattak el egymástól (és a közönség is csak együtt fogadta el őket.)

Filmjeik az emberben lappangó romboló ösztönöket használták ki, a mozik a civilizált erőszak, a kölcsönös "kiszúrás" sémájára épültek, és bár a happy end helyett veréssel, balesettel, sérüléssel végződtek, a közönség mégis nevetett rajtuk. Egyik filmjük reklámja így fogalmazott: "Egy olyan ember története, aki odatartotta másik arcát is - és orrba verték".

Stan és Pan összesen 106 rövid és játékfilmet forgatott együtt, kivétel nélkül komédiát. A zenedoboz című, 1932-ben készült filmjük, amelyben egy zongorát próbálnak felcipelni egy lépcsőn, Oscar-díjat kapott. Viszonyuk a harmincas évek végére feszültté vált, mert a poénokért és a forgatókönyvekért felelős Laurel kétszer akkora gázsira tartott igényt, mint állandó partnere. A közönség érdeklődése elfordult tőlük, utolsó közös filmjük 1950-ben készült Utópia címmel.

A testileg és lelkileg is megroppant páros mindkét tagja megbetegedett a forgatás során, Hardy szívrohamot kapott. A kövér színész - életében először - aggódni kezdett egészsége miatt és áttért a tudatos táplálkozásra. A következmény hetven kilós fogyás, majd újabb infarktus lett, amely ágyhoz kötötte és megnémította. Néhány hónap után kómába esett és 1957. augusztus 7-én meghalt. Temetésén az idegösszeomlást kapott Laurel nem tudott részt venni, őt 1965-ben vitte el egy szívroham.

Stan és Pan (avagy Amerikában és a világ nagy részén Laurel and Hardy, Olaszországban Stallio és Ollio, Németországban Dick und Doof) még ma is rendkívül népszerű, az Entertainment Weekly szavazásán minden idők 45. legnagyobb mozisztárjának szavazták meg őket, képük ott van a Beatles Bors őrmester lemezének borítóján is. Több könyvet írtak róluk, mint Chaplint kivéve bármely komikusról, kapható életrajzuk, képeskönyvük, sőt még Stan és Pan enciklopédia is megjelent.

MTI/para