Esterházy János szlovák és magyar szemmel
„Esterházy János személye még ma is indulatos vitákat vált ki a társadalomban. Ez a téma nem egyszer a politikai harc eszköze. Lehetséges-e, hogy Esterházy személye a szlovák – magyar megbékélés példájává váljon, ahogy azt a magyar fél szeretné?” Ezt a kérdést veti fel a Pozsonyban megjelenő Historická revue (HR) idei márciusi száma, amely nagy teret szentel Esterházy János tevékenységének. A gróf politikus életútját, politikai szerepvállalását egy szlovák és egy magyar történész elemzi, megmutatva, hogy a két fél történetírása ebben a kérdésben is nagyon messze áll még egymástól. Ján Mitáč János Esterházy a jeho miesto v slovenských dejinách (HR, 23, 2011, 3, 38 – 43.) és Janek István János Esterházy v histórii stredovýchodnej Európy (HR, 23, 2011, 3, 46 – 51.) című írását kivonatosan közöljük.
Esterházy János szlovák szemmel
Ján Mitáč (Ústav pamäti národa) szlovák történész szerint Esterházy személye köré hamis glóriát von a magyar történetírás, megfeledkezve azokról a kordokumentumokról, amelyek árnyékot vetnek a gróf tetteire. Esterházy János az 1920-as évek elején lépett a politikába, tagja lett az Országos Keresztényszocialista Pártnak, 1932-ben ennek elnökévé választották majd 1935 és 1938 között Kassa képviseletében lett a csehszlovák parlament képviselője. 1936-ban jelentős szerepet játszott abban, hogy pártja egyesüljön Jaross Andor Magyar Nemzeti Pártjával. A szlovák történész megállapítása szerint „a szlovákiai magyarok Budapest közvetlen utasítására a szudétanémetek példáját követték, egyesítették politikai mozgalmaikat, hogy határozottabban tudjanak fellépni a Csehszlovák Köztársaság ellen.” Esterházy János feleségének, Líviának köszönhetően – aki kapcsolatban volt Horthy Miklós családjával –, jó viszonyt ápolt a magyarországi politikai körökkel. Ján Mitáč szerint dokumentumok tanúskodnak arról, hogy Esterházy János „Tamás” és „Szalma” néven, 221-es szám alatt jelentéseket írt Budapestnek. A szlovák történész úgy véli, a gróf ügynöki tevékenységét a magyarországi történészek bagatellizálják, holott magyar dokumentumok bizonyítják, hogy Csehszlovákia ellen ügynökösködött. 1937-ben pl. azt jelentette Budapestre, hogy Rückl egyházi vezető elárulta neki, a csehszlovák hadsereg modernizálására és katonai objektumok megerősítésére 19 milliárd koronát fordítottak. Néhány hónappal később pedig bizalmas információkat adott át Magyarországnak a losonci és az Ipoly menti katonai objektumokról.
