Amikor még egy verssel is lehetett olimpiát nyerni
Az újkori nyári olimpiai játékokhoz, egészen az 1948-as londoni olimpiáig, minden alkalommal kapcsolódtak művészeti versenyek is. Ez azt jelentette, hogy azokon több kategóriában, úgymint irodalom, szobrászat, festészet, építészet és zene, a sporttal kapcsolatos művek is megmérettettek, és – a sportolókhoz hasonlóan – arany-, ezüst-, illetve bronzérmet szerezhettek alkotóik.
Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ezeket a „versenyszámokat” soha nem ismerte el a hivatalos programok között, és 1948 után pedig végleg búcsút is vettek a művészeti versenyektől.
Eredetileg Pierre de Coubertinnek, a modernkori olimpiai játékok alapítójának volt az a leghőbb vágya, hogy a sportot és a művészeteket ilyenformán összekapcsolja, ám végül – miután túl sok szubjektív elemet tartalmazott – a NOB végeredményben jobbnak látta levenni a műsorról.
Magyarország ezeken a művészeti versenyeken (hét volt belőlük) összesen négy érmet, egy aranyat, két ezüstöt és egy bronzot gyűjtött be. Az 1948-as olimpiai játékokon például Földes Éva sporttörténész az irodalmi versenyben harmadik helyen végzett. Mint a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján olvasható összefoglalójából kiderül, ebben a kategóriában nő még soha nem indult, így az eredményhirdetéskor Mr. Földesként jelentették be a bronzérem nyertesét, a közönség pedig azután „elképedve nézte, amint ’Földes úr’ szoknyában kivonult az éremért...”
Maga Coubertin is nyert egyébként: az 1912-es stockholmi nyári játékokon, pontosabban az ahhoz kapcsolódó művészeti versenyen, irodalom kategóriában aranyéremmel díjazták az Óda a sporthoz című költeményét.
olvasóblog/para
