Márai Sándor: A kassai polgárok – egy fontos bemutató a Kassai Thália Színházban

Az ünnepi bemutató az Európa legészakibb magyar színháza címmel büszkélkedő intézmény, jövő évi 2014/15-ös jubileumi évadának bevezető rendezvénye, tulajdonképpen első állomása. 1969-ben Beke Sándor rendező vezetésével megalakult a szlovákiai magyarság második színháza – a Thália Színház. Ennek a közeledő jelentős eseménynek az alkalmából kérte fel a színház jelenlegi vezetése a neves alkotót: rendezzen ismét abban az intézményben, amelyet, jövőre lesz 45 éve, hogy lelkes csapatával, odaadó színésztársaival ő álmodott meg és hívott életre. További lényeges apropó szolgáltatott arra remek ürügyet, hogy Beke Sándor ismét a Tháliában rendezzen! A máig is rendkívül aktív és művészileg termékeny alkotó, aki meghatározó egyénisége kulturális életünknek, akinek kézjegye több korszakban is jelentősen befolyásolta a szlovákiai magyar színházi élet alakulását 2013-ban töltötte be hetvenötödik életévét!

A kassai Thália Színház a maga részéről Márai Sándor ikonikus és ezer szállal a városhoz kötődő művének bemutatásával, egy régi adósság törlesztésével, fejezi be a Kassa Európa Kulturális Fővárosa 2013 rendezvénysorozatát. A programok fontos hívószava volt Márai neve, lényeges eleme volt a Márai-kultusz éltetése, ezért is nagyon lényeges, hogy több kisebb-nagyobb rendezvény után a Thália Színház, mint szellemi műhely álljon elő egy Márai-olvasattal. Megmutatva, mit is gondol a legendás szerző szellemi hagyatékáról, s egy színházi előadással elevenítse fel az elveszett kassai polgárság írójának-krónikásának művét.

Beke Sándor közel negyed évszázad után tér vissza ehhez a szöveghez, mely Márai legtermékenyebb írói korszakának egyik csúcspontja. 1992-ben Komáromban már megrendezte A kassai polgárokat, akkor a sodró lendületű drámai történet elmesélése mellett, a nagyszabású történelmi tabló, az örökérvényű gondolatok tolmácsolása érdekelte, most 2014-ben Kassán pedig az intimszféra érzékeny feltérképezése, a bonyolult kapcsolati hálók boncolgatása, az izzó szenvedélyek megrajzolása, az emberi lélek mélységeibe való alászállás foglalkoztatja leginkább. Beke a sokszereplős, hatalmas apparátust mozgató városhimnuszt az egyéni érzelmekre, a személyes tragédiákra összpontosító kamaradrámává alakította át. Az eredetileg közel negyven szereplőből tizennégy jelenik meg a Thália Színpadán, de minden lényeges motívumot-gondolatot megtartottak az alkotók.

Dramaturgként ebben az előadásban ismét Kassán dolgozott, Beke Sándor csapatát erősítette Pásztó András a legendás pedagógus és színházcsináló is. Az előadás az Egri Gárdonyi Színház és a kassai Thália Színház együttműködésében készült, az egri teátrum fedezte a díszlet és a jelmez előállítási költségeit. A produkció bemutatkozik majd az egri nagyérdemű előtt is. A díszleteket Bényei Miklós, a jelmezeket Molnár Gabriella tervezték, visszatérés ez számukra is a városba, hiszen az egri alkotók már többször bemutatkoztak Kassán. A veretes Márai szöveg és a kortárs szerepértelmezés mellett fontos alkotóeleme lesz az előadásnak a mozgás is, melyet Kántor Kata koreográfus hozott létre.

Az előadás sikeréhez a remények szerint a nagyon fiatalos, friss, erős szereposztás is hozzájárul majd. A főszerepet a lelkiismeretével, belső meggyőződésével és a korszellem parancsaival küzdő, viaskodó szobrászt, János mestert Petrik Szilárd kelti életre, és a helyzet érdekessége, hogy ugyanő, aki most az apát játssza, huszonnégy éve a fiú, Kristóf szerepében lépett színpadra. Jakab polgárt Reiter Zoltán, Gergely pátert pedig Nádasdi Péter alakítja. Az előadás további hozadéka, hogy 2011-es nagysikerű rendezése a Gergő és az álomfogó után, több év elteltével ismét színészként mutatkozik be Kassán Gál Tamás, Albertusként, az íróként, aki tulajdonképpen Márai Sándor alteregója. A kassai polgárokban színpadra lép a Thália Színház összes férfiszínésze, az említetteken kívül Bocsárszky Attila, Pólos Árpád, Madarász Máté, Havasi Péter és Illés Oszkár, de érdekesség, hogy a szervezési osztály egy munkatársa Szpisák Gyula és az egyik világosító Komjáty Péter kicsi, de annál fontosabb, tulajdonképpen kulcsszerepet kapott a darabban, legyen ez az előadás meglepetése.

Bár Márai, mint „az élet nagy dolgairól” értekező szerzők általában kevés női szerepet kínál darabjában, ám ezek a női sorsok annál izgalmasabbak, és összetettebbek. Az alkotó múzsáját, a nőiesség ezer színét felvonultató „csitrit” vendégként Dégner Lilla játssza, akinek ez az első kőszínházi megmérettetése. Dégner Lilla a csallóközi Felbárról származik, 2010-ben a győri Richter János zeneművészeti szakközépiskola klasszikus ének szakán végzett, tanult az eisenstadti Haydn konzervatórium opera szakán is, és 2011-től pedig a budapesti Théba Művészeti Akadémia klasszikus ének és színész szakának hallgatója. A szintén rendkívül bonyolult lelki folyamatok ábrázolását kívánó Ágnes, János mester feleségének szerepében Varga Lívia látható. Szabinaként, a dajkaként pedig Kövesdi Szabó Mária, illetve Nagy Kornélia lép színpadra.

Az előadás nemcsak a Márai rajongókat, nemcsak a kassai lokálpatriótákat, nemcsak a példázatokra, tanulságokra vágyó nézőket kívánja megszólítani, de mindenkit, akit érdekelnek a lenyűgözően érzelemgazdag történések, mindenkit, akik szívesen kapkodják a fejüket a szinte átláthatatlan szerelmi sokszögeket figyelve, mindenkit, akik szeretnek lélegzetvisszafojtva követni egy szinte krimibe illő, rejtélyekkel, váratlan fordulatokkal megtűzdelt történetet. Természetesen ez az előadás, is, mint ahogy ez már három éve hagyomány a szlovák nézők számára is befogadható, hiszen feliratok és szinkrontolmács is a rendelkezésükre állnak. A szlovák fordítás Alexander Balega munkája.

A kassai polgárok bemutatójának napján egy szimbolikus eseményre is sor kerül, felavatják a színház homlokzatára kerülő új Thália táblát, amely „dunaszerdahelyi polgárok” ajándéka „a kassai polgároknak”.

Forgács Miklós