„Nem hiszek a véletlenekben!”

2015. augusztus 13. - 11:41 | Kultúra

Zenész családban nőtt fel, mégsem volt számára egyértelmű, hogy ő is zenész lesz. Tanulmányait elsősorban szlovák nyelven végezte, mégis a magyar népzene rabja lett. Bejárta a világot, s eközben nagyszerű emberekkel ismerkedett meg, akik teljesen új ösvényekre vezették. Jelentős szólófellépései és filharmonikusokkal való együttműködése mellett 2005-ben megalapította a RÉV zenekart. Lakatos Róbert brácsaművésszel, a kassai Thália Színház zenei vezetőjével beszélgettünk.

„Nem hiszek a véletlenekben!”

Gyermekkorától aktívan foglalkozik komolyzenével és magyar népzenével is. Minek hatására kezdődött a zene iránti érdeklődés?

13 éves koromban ismerkedtem meg a magyar népzenével. Igaz, kissé későn, de számomra ez volt az a pont, amikor a zenélés magával ragadott. Először hegedűn kezdtem el játszani, majd később felajánlották, hogy próbáljam ki a brácsát is. Egyszerűen megtetszett ez a hangszer, holott azelőtt hallani sem akartam róla. Miután elkezdtem brácsán tanulni, megtudtam, hogy mindkét nagyapám brácsás volt. Innentől kezdve egyáltalán nem hiszek a véletlenekben.

A konzervatórium, majd a pozsonyi Zeneművészeti Egyetem mellett is párhuzamosan mindig zenélt.

Így van, népzenei pályafutásom a Csiholók zenekarban kezdődött, majd később a Szőttes táncegyüttesben is muzsikáltam. Számomra ez az időszak nagyon meghatározó élmény volt az életemben, minden hétvégén jártuk a vidéket, rengeteg nagyszerű emberrel megismerkedtem. 2001-ben zenei vezető voltam az Ifjú Szívekben, közben pedig hét évig játszottam a Szlovák Filharmónia zenekarában. Később viszont rájöttem arra, hogy ha tovább akarok lépni, akkor ott kell hagynom ezt a biztos állást. Egyik pillanatról a másikra elhatároztam, hogy kilépek, s később bebizonyosodott, hogy nagyon jó lépés volt.

12 évvel ezelőtt elkezdtem ugyanis játszani egy európai zenekarban, a Luxemburgi Európai Szólisták együttesében, ahol azóta is rendszeresen muzsikálunk nagyszerű zenészekkel. Rengeteget tanultam tőlük, olyanokat is, amiket idehaza iskolákban egészen biztosan nem tanítanak. Általuk belecsöppentem egy magas művészeti fórumba, ami nagyon sokat adott nekem a továbbiakban.

Azon kevés művészek közé tartozik, akik magas fokon művelik a komolyzenét és a népzenét is. Honnan jött az ötlet, hogy megpróbálja ötvözni a népzenét a komolyzenével?

Mindig sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne egyesíteni a népzenét a komolyzenével. Ennek hatására 2005-ben megalapítottuk a RÉV zenekart, ahol fokozatosan kezdtek beteljesedni ezek az elképzelések. Bartók Béla ihlette feldolgozásokat készítettünk, ahol ötvöztük Bartók zenei világát a népzenével. Nagyon jól sikerültek, hiszen több lemezünk is megjelent és mostanáig játsszuk ezeket a dalokat.

Pár évvel később megalapítottam a Rendhagyó Prímástalálkozó produkciót, ahol tíz zenekarvezetőt kértem fel, hogy álljunk össze egy koncert erejére Komáromban. A koncertet követően kiderült, ez egy pompás ötlet volt, s az eredetileg tervezett egy alkalomból több lett. Sikerünk kicsúcsosodása pedig az volt, amikor 2011-ben Fonogram-díjat kapott a lemezünk.

Hogyan került kapcsolatba a színházművészettel?

Tíz évvel ezelőtt a rimaszombati Tompa Mihály szavalóversenyen ismerkedtem meg Gál Tamással és Czajlik Józseffel. Attól a pillanattól kezdve jó barátok lettünk, s a későbbiekben is rengeteget dolgoztunk együtt. Ez meghatározó pont volt az életemben, ugyanis ők ketten elvittek a színházi világ felé.

2009-ben Czajlik József elhívott Békéscsabára, ahol felkért, hogy készítsem el a Jávor vitéz című darab zenéjét. Ez nagy kihívás volt számomra, hiszen előtte már sok műsort készítettem táncegyütteseknek és zenekaroknak, de ezt a világot még addig nem ismertem. A darab nagy sikert aratott, nem sokkal később pedig, amikor Czajlik József igazgató lett a kassai Thália Színházban, felkért, hogy legyek a színház zenei vezetője. Természetesen éltem a lehetőséggel, s azóta is együtt dolgozunk. Az elmúlt időszakban kissé más irányba mozdult el a színház művészetileg, ennek eredménye pedig a számos siker, amelyet együttműködésünk óta elértünk. Legutóbb Kisvárdán lettünk közönségdíjasok egy közel három és fél órás darabbal.

Emellett komponáltam zenét a pozsonyi Nemzeti Színházban, a kassai Állami Színházban, a turócszentmártoni Kamaraszínházban, a komáromi Jókai Színházban, valamint idén Vidnyánszky Attila rendezésében a budapesti Nemzeti Színházban a nagysikerű Körhinta című színdarabban is.

Ezáltal belecsöppentem egy olyan világba, amely teljesen új dolgokat nyitott meg előttem, elsősorban az alkotói szabadságot. Olyan világban nőttem fel, ahol azt tanultam, hogy a komolyzenében és a népzenében is komoly határok vannak. Itt viszont rájöttem, hogy igazából nincsenek határok, csak az a bizonyos pillanat, a jelenet a színpadon, amit az előadó a zenén keresztül szeretne tolmácsolni a közönség felé.

A RÉV zenekar és a Rendhagyó Prímástalálkozó után három barátjával együtt egy újabb zenekart alapítottak Hugo Kauder Trio néven.

Luxemburgban játszottunk, amikor találkoztam azzal az oboással, akivel még annak idején együtt tanultunk a konzervatóriumban. Ő szintén egy meghatározó ember volt az életemben, találkozásunk kicsúcsosodása pedig az volt, hogy két barátommal közösen megalapítottunk egy zenekart Hugo Kauder Trio néven, ahol Szlovákia egyik legjobb zongoristájával, Ladislav Fanzowitzcal muzsikálunk együtt. Jelenleg ott tartunk, hogy kiadtunk két lemezt és szépen lassan egyre többet tudunk együtt muzsikálni, ez pedig számomra nagyon fontos, hiszen a trió teljesen más dimenziókba röpít engem. Nem kell beszélgetnünk a zenéről, csak egyszerűen muzsikálunk. Úgy gondolom, vannak dolgok, amik sikerre vannak ítélve, s szerintem hamarosan ennek az együttműködésnek is meglesz a gyümölcse.

Tavaly a Csík zenekar is felkérte, hogy készítsen egy olyan számot, amelyben ötvözik a komolyzenét a népzenével. Mi lett ennek az együttműködésnek az eredménye?

Nagyon örültem, amikor Csík János felkért, hogy dolgozzak velük együtt. Adagio Swingissimo lett a közös dalunk címe, ami egy Bach szonátával kezdődik, a vége pedig swingbe csúszik át.

Gál Tamással már ötödik alkalommal rendezik meg a Kút Fesztet Komáromban. Honnan jött ennek a fesztiválnak az ötlete?

Amellett, hogy az ember aktívan muzsikál, bizonyos szint után szeretne egyben utat is mutatni. Ezért kezdtünk el fesztiválokat szervezni, melynek célja, hogy olyan kultúrát hozzunk ide, amelyet idehaza nem igazán ismernek az emberek, holott Magyarországon sportcsarnokokat töltenek meg. Szomorú tény, hogy itthon főként azok a zenészek a népszerűek, akik a televízió által ismertek. Gál Tamással immár ötödik alkalommal rendezzük Komáromban, az Európa udvarban a fesztivált. Öt évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy erre a három napra igazi minőségi kultúrát varázsolunk ide. Idén szeptember 11. és 13. között rendezzük meg a Kút Fesztet, aminek az a különlegessége, hogy főleg hazai előadókat hívunk meg, általában évente csak egy művész érkezik Magyarországról.

Összességében véve nagyon szerencsés embernek érzem magam, hogy életem során ilyen jelentős zenészekkel találkozhattam és együttműködhetek velük. Úgy érzem, megtaláltam azt a közeget, akikkel nagyon jól érzem magam, s mindezt amellett, hogy azt csinálhatjuk, amit igazán szeretünk. Ezért is hiszem azt, hogy az életben nincsenek véletlen találkozások.

-para-

Címkék: Lakatos Róbert