Ne csináld má´, Pali!

Egyáltalán nem kell ahhoz Bugár-drukkernek lenni, hogy az ember arra a következtetésre jusson, Csáky Pál az MKP új elnöke, mintegy vakként vezeti a világtalan csapatát. Nevezetesen pártjának tagjait. Merthogy a választók vezetésére a legkevésbé sem hivatott, megvezetésükért pedig bizonnyal elviszi majd a balhét.
Ezenkívül konkrét munkavégzésre mindig is alkalmatlan volt. Végül is, több ízben bizonyított e tekintetben. A legutóbb ma, azaz vasárnap déltájt, amikor a Markíza „Na telo“ című műsorában magyarázta a bizonyítványát. Amely cselekmény láthatóan egyáltalán nem sikerült neki, hiszen a nézők háromnegyed része nem hitte el a sódert. Legalábbis a műsor vonatkozó inzertje szerint. De jó, tételezzük fel, hogy csak olyan közéleti érdeklődésű emberek, nem utolsósorban „kommentátorok” kapcsoltak rá, akik a Dunának akartak menni, amidőn – saját állítása szerint – elnököt csináltak belőle… Ezzel kapcsolatban megjegyezhető, hogy egyrészt az elnök úr talán nagyságrenddel nagyobb jelentőséget tulajdonít pártjának, mint amelyet a méla köznép vagy éppen az általa mostanában oly sokat áprehendált kommentátorok. Előfordul az ilyesmi, ám nyilván „a fától nem látszik neki az erdő"... Magyarán, a szlovákiai magyar, meg a "strici" kommentátorok le sem baltázzák az MKP-t. Már csak azért sem, mert hétköznapi életük ugyan miféle konkrét befolyásolására képesek most már ellenzéki tétlenkedésre kárhoztatott politikusai? Hogy szociális lesz majd az irány? Ha igen, miben is nyilvánul majd meg az a gyakorlatban? Megszavaztatják netán a parlamenti többséggel, hogy dotálni kell majd a kocsmákban a napi beöntéseket? Ám legalább az első felest meg a sört…? Hogy a kis- és középvállalkozókra összpontosítnak majd eztán? Már látni, mennyire megörültek ennek az elhatározásnak az érintettek. Különösen, hogy holmi vámpírok érdekcsoportjaiként voltak azok, a´la Csáky, lefestve az elnökjelölti kampányban…! Vagy itt az oly sokat hangozatott törődés az értelmiséggel, konkrétan annak véleményével. Pali pajtás, ha már írókollégák lennénk, vajon melyik értelmiségiekre tetszel te gondolni? Azokra a pártod által „privatizáltakra”, akik gazsulálva-kussolva szokták volt a markukat tartani? Vagy akik önként és dalolva szegődn(t)ek pártmamelukokká? Ne csináld má´, Pali! Elmennek ám azok, veled együtt, a búsba… Szóval, művelned kellene inkább a csodát, mintsem magyaráznod – a bizonyítványoddal együtt. Ja, hogy száz nap türelmi időre lenne szükségetek? Hát igen, csak ha az ember belegondol, mi mindent voltatok képesek kifundálni és elkövetni a megválasztatásod óta eltelt tízegynéhány nap alatt, nem ám a türelemnek legendás rózsája, hanem a bicska nyílik ki a zsebében…