El van a gyerek, ha fantáziál

Róbert Fico vélt vagy valós népszerűségének tudatában egyre többször viselkedik társaságban úgy – értsd, sajtóbeli megnyilvánulásait, tévéadások vitaműsorait stb. – mint Macája jelenlétében a nagypofájú és persze kigyúrt kőműves inas egy faluvégi köpködőben.
E tény egyébként önmagában régen nem újság, hanem állapot, akár a hónaljszag. Tegnap még egy tévéműsorban ömlött belőle az arroganciával párosuló tömény demagógia, ma pedig az egyetemista jogászhallgatóknak hárizott sajátságos vehemenciával. Utóbbiakat azzal etette, hogy esze ágában nincs csökkenteni a Szlovákiában honos tizenkilenc százalékos nyereségadót, azon államok politikusai, közgazdászai pedig – nevezetesen némely az észak-európaiakról van szó --, úgymond meghülyültek, akik – akár saját hatáskörben – ilyesmit forgatnak a fejükben. Hát igen, ha, tegyük fel, valaki hülye, nyilvánvalóan a környezetében lévők ép elméjét szokta kétségbe vonni… De hát már csak ilyen lehet az a delikvens, aki azzal fekszik és kél, hogy rajta kívül mindenkit a falon fogtak. Viszont mégoly hülye propagandacélokból sem elegáns és hasznos dolog abban kételkedni, legalábbis hosszú távon, hogy hol van észak… Aki ugyanis tud kettőig számolni, annak eszébe sem jut olyasmit kijelenteni, hogy az állami büdzsé adóbevételeinek emelkedéséhez semmi köze nem volt anno és nincs most sem az adócsökkentésnek meg a tizenkilenc százalékos „egyenadó” bevezetésének… Vélhetően azonban kettőig még Fico is képes elszámolni. Ám a jelenlegi szlovák adórendszer csak azért vörös posztó számára, mert egyrészt, nem az ő fejében fogant. Másrészt, lévén velejéig, azaz agyilag tök „vörös“, vagyis vérkommunista, a nyakló nélküli osztogatás rögeszméjén kívül a legkevésbé sem lehetnek kombatibilisak neki az évezredek óta érvényben lévő piacgazdasági törvényszerűségek. Nyilván a hatósági benzinár-csökkentés szándéka is ugyanezért dagadozik benne, mint kamaszbillék így május közeledtén. Ez az, el van a gyerek ha fantáziál…