Még egyszer Hedvigről

1. Épeszű ember nem vitatja, hogy Malina Hedviget annak idején bántalmazták. Legalábbis erre valló külsérelmi nyomokat regisztráltak rajta, mind a vele elsőkként szembesülő egyetemi oktatók, diáktársak, mind pedig az állítólagos inzultus napján őt megvizsgáló orvosok.
2. A sajnálatos eset azonnal politikai felhangot kapott. Első lépésben azért, mert a Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselőjeként Gál Gábor a párt parlamenti képviselője lett Malina Hedvig jogi képviselője. Hogy aztán napokon belül cserben hagyja őt…
3. Vitathatatlan az is, hogy az eset nyomán indított „expressz nyomozás” kurta-furcsa lezárását követően, rásütötték Hedvigre, hogy bántalmazását saját maga találta ki…
4. Ezt az „eredményt“, amely vitathatatlanul több, sajnos megkérdőjelezhetetlennek tűnő, Hedviget terhelő bizonyítékot is tartalmazott – lásd Hedvig DNS-ét egy állítólag neki címezett boríték bélyegén – aztán a szlovák belügyminiszter, sőt a kormányfő tálalta egy kétségkívül gyanúsan teátrális, az efféle esetekben mindenképpen enyhén szólva is rendhagyónak számító sajtóértekezleten.
5. A szóban forgó politikusok ezzel abszolút átpolitizálták az ügyet, szinte végérvényesen száműzve azt a talán örökre kibogozhatatlan összeesküvés-elméletek kategóriájába.
6. A szlovák politikusokkal egy időben a magyarországi hivatalosság is politikai lépéseket tett, s hozzájuk hasonlóan tesz is a mai napig. Ami ugyancsak károsan befolyásolja az eset objektív megítélését, amint annak lehetséges felderítését is.
7. Majd egy év elteltével kétféle jogi aktus számít aktívnak a „Hedvig-ügyben”. Egyrészt egy alkotmánybírósági panasz formájában, amelynek tárgya, hogy az alkotmánybíróság rendelje el az annak idején lezárt nyomozás folytatását, a Hedviget bántalmazó ismeretlen elkövetők ellen. Másrészt lakossági feljelentés alapján bűnvádi eljárás kezdődött a lány ellen, állítólagos hamis tanúságtétel és a hatóság félrevezetése gyanúja miatt.
8. Mindkét jogi aktus tulajdonképpen közvetlenül az eset objektív felderítését, közvetve pedig Hedviget szolgálhatja. Ugyanis mind az ismeretlen elkövetők elleni nyomozásnak, mind pedig a vele szemben indított bűnvádi eljárásnak gyakorlatilag csak azonosak lehetnek a tanúi! Amint maga a jogi eljárásokat generáló eset is ugyanaz, hiszen mindkettőnek Hedvig valós, esetleg kitalált bántalmazása a tárgya.

Jellemzően ezért ítélhető visszatetszőnek most a sajtó, valamint a politika szereplőinek oly vehemens kétségbeesése, már-már hisztériája a szóban forgó bűnvádi eljárás megkezdésének szándéka kapcsán. Amint, mind szlovák, mind pedig magyar részről totálisan oka fogyott, káros és kizárólag az önérdekű politikai haszonszerzést szolgáló mindennemű politikai gesztus ebben az ügyben. Magyarán, hogy „a Hedvig esete az igazság-szolgáltatással” című színjáték színjátékká vált és olyan dimenziót kapott, mint amelyben jelenleg leledzik, az elsősorban az önző, ostoba politikusok, valamint a szenzációhajhász és jellemzően célirányosan elfogult, vagy éppen csak trehány, azaz felületes és tájékozatlan sajtómunkások miatt van.