Malina Hedvig igazi ellenségei

Szlovákiában szinte minden politikus Malina Hedvigről beszél. A kormányzatiak jellemzően azért, hogy meglehetősen aljas, ám kétségkívül fifikus módon elterelhessék a köznép figyelmét arról a cáfolhatatlan tényről, amely szerint választási ígéreteikből ez idáig az égvilágon semmit nem teljesítettek.
Lásd, az egészségügyi dolgozók sztrájkkészültségét, a benzinár körül gerjesztett műbalhékat, a magánkézben levő egészségügyi biztosítók elleni ostoba hadviselést, nem utolsósorban pedig azt a szkizofrén külpolitikai kurzust, amellyel egyrészt itthoni választóikat hülyítik, másrészt, Szlovákia lehetséges külföldi partnereit, főként az Európai Unió politikusait szeretnék megvezetni.
Természetesen az ellenzéki politikusok sem jobbak a Deákné vásznánál. Ők szintén csak azért nyomják a sódert ebben a kínos ügyben, mert egyelőre semmit nem tudnak kezdeni a Fico-féle kampánykormányzással. Különös tekintettel a Magyar Koalíció Pártjának politikusaira. Pedig, a Hedvig-ügy ragozásán kívül bőven lenne egyéb magyarázkodnivalójuk nekik is. Elég csak azt az ádáz és meglehetősen ízléstelen hatalmi csetepatét felidéznünk, amelyben, hírhedt komáromi tisztújító kongresszusukon, szinte a legvéresebb shakespeare-i királydrámákat is felülíró testvérháborút kreáltak… Nyilván kényelmesebb, hasznosabb azonban folyamatosan azzal vádolniuk Róbert Ficót és társait, hogy annak idején politikai indíttatásból mocskolták be Malina Hedviget. Megvádolva őt, hogy maga találta ki egy évvel ezelőtti nyitrai megveretését. Nos, anélkül, hogy konkrétan állást foglalnánk a szerencsétlen diáklány ügyében, tulajdonképpen egyet is érthetnénk az MKP politikusaival. Ficóék ugyanis, enyhén szólva, tényleg rendhagyó módon tették le voksukat az inkriminált ügyben, amikor annak idején személyesen a miniszterelnök, s Kaliňák, a belügyminiszter ripacskodott ország-világ előtt Hedvig rovására. Csákyék viszont úgy látszik, elfelejtették már, hogy az ügy jelképes „politikába fojtását” épp ők kezdték el. Mégpedig azzal a szerencsétlen politikai gesztussal, hogy első lépésben a párt egyik parlamenti képviselőjét, nevezetesen Gál Gábort delegálták ügyvédnek Hedvig mellé… Ficóék nyíltszíni politikai játszmája eztán gerjedt, csak így gerjedhetett országos, sőt nemzetközi méretűvé, ami, ugye, sokkal nehezebben ment volna az MKP politikusainak csetlése-botlása nélkül. Ugyanez vonatkozik a magyarországi politikusokra is, akik látni valóan pusztán magamutogatási lehetőségnek tekintik az affér avatatlan kommentálását. Lám, ekként szokott elveszni a töméntelen alkalmatlan bába között a gyerek. Esetünkben Malina Hedvig, akinek ügye már régen nem a vele szemben elkövetett, vélt vagy valós attakról szól. Sokkal inkább egy szégyenletes és alantas politikai pozícióharcról…