Duray, a nemzeti cyborg

Duray egyébként több, mint ember, valószínűleg egy csodabogyókat tojó cyborg. Mivel egyszerre, azaz ugyanazon időpontban, több helyszínen –Pozsony, Budapest, Bátorterenye Várpalota stb – is képes jelen lenni. Lásd, június negyedikét, a Trianonban aláírt, a magyar nemzet kollektív felfalattatásáról elhíresült szerződés Emléknapját. Hősünk ugyanis e gyászos napon Bátorterenyén közvetlenül, Budapesten, Várpalotán stb. közvetve szónokolt. Pozsonyban viszont hallgatott. Nyilvánvaló azonban, hogy mi foglalkoztatta őt, mondjuk, néhány feles konyak konzumálása, s kb. ugyanannyi „stratégikus” agyrém kiöklendezése közepette.
Szóval Trianon. Amit, mi le sem baszunk, legfeljebb leszarjuk vagy éppen lehugyozzuk annak falait. Amint az, bizonyíthatóan több Párizs környékére ellátogató magyar turistacsoport legvérmesebb tagjaival is előfordult már… Csakhogy, kedves és nagyérdemű nemzettársak, azt sem árt ám tudni, hogy eme mérhetetlen és tehetetlen szomorúsággal, valamint a járulékos daccal kurvára egyedül vagyunk ám ebben a mi Európánkban. Legalább annyira, mint anno kormányzó urunk, Horthy Adolf Hitler oldalán… Amely helyzetnek, nem mellesleg szólván, többek között a trianoni paktum lett a következménye.
Mi lehet vajon most már, mégis a mi teendőnk? Két út áll előttünk -- minimum. Az egyik Duray útja, amely arra emlékeztet, mint amikor egy hisztérikus eb látástól vakulásig a saját farkát üldözi. A másik meg járhatatlan…? Vagy tán mégsem? Ugyanis esetleg csapatostul tudomásul vesszük végre, hogy ez már itt a huszonegyedik század…? Hogy a Trianon-pirula egy kurva nagy szélhámosság? Legalább akkora, mint a nemzeti fényevés?