Egy majdnem fölösleges vizit

Barak László | 2007. június 18. - 10:14 | Vélemény
A politikai eszköztárának épp oly legitim eszköze a színlelés, mint a hazugság. Miről is van szó?
Vasárnap este a magyar minsizterelnök, Gyurcsány Ferenc a Magyar Koalíció Pártjának pozsonyi székházában találkozott a párt elnökségével, majd Csáky Pál elnökkel együtt közös sajtóértekezleten számolt be a találkozó eredményéről, vagyis a nagy semmiről… Hiszen azon túl, hogy Gyurcsány gesztust gyakorolt az MKP és jelenlegi vezetői irányába, tulajdonképpen semmi nem történt. Azon túl, hogy talán előbb Róbert Ficoval kellett volna Gyurcsánynak találkoznia. Nehogy már megsértődjön az ilyesmire különben is hajlamos szlovák miniszterelnök. Ja, hogy előbb Gyurcsány tájékozódni szeretett volna, minő gondjaik vannak itten a magyaroknak? Hát igen. Ez azonban igencsak könnyedén megállapítható lett volna, s persze nyilván valóan volt is, azokon az informális kapcsolatokon keresztül, amelyek köztudottan léteznek a szlovákiai magyar politikai képviselet és a magyarországi politikusok között. No, de ne keressünk a kákán is csomót. Így legalább elvesztették szüzességüket az MKP újdonsült elnökségi tagjai is. A régiekkel, többek között, Duray Miklóssal egyetemben. Az is előfordulhat hát eztán, hogy a legközelebbi magyarországi parlamenti választások kampányában Duray Miklós Gyurcsányékat támogatja majd. A „Felvidék veletek van, szocik” lózung jegyében...
Egyébként, ahogy fentebb jelezve volt, tényleg nem történt semmilyen érdemleges esemény és egyezség a Csáky-Gyurcsány csúcson. Amit bizonyít Gyurcsány azon nyilatkozata is, hogy a Róbert Ficóval megszervezett négyszemközti, a Csallóköz lapzártája utáni, hétfő esti találkozón nem az MKP által öt pontba foglalt problémacsomagról lesz/volt szó, hanem a magyar kormánykörök által megfogalmazott tárgyalási témák domináln/t/ak. Ami egyébként rendben is van, hiszen magyr miniszterelnökként Gyurcsánynak elsősorban Magyarországot kell képviselnie, s csak másodsorban a szlovákiai magyarokat…
Itt kell megjegyezni, korántsem mellékesen, hogy a Csáky-Gyurcsány kvaterka egyik sarkalatos pontja a komáromi Selye János Egyetem kiemelt magyarországi támogatásának követelése volt. Nem is lenne ezzel sem semmi gond, ha az MKP vezetői rendre nem feledkeznének meg azokról a további szlovákiai felsőoktatási intézményekről, egyetemekről sem, ahol létezik és működik magyar tanszék. Vagyis, ahol többnyire szintén a szlovákiai magyarok szerezhetnek egyetemi diplomát. Természetesen a pozsonyi Comenius, a nyitrai Ciril és Metód és a besztercebányai Bél Mátyás egyetemekről van szó. Logikusnak kellene lennie ugyanis, hogy a magyar államnak, ha már efféle dicséretes szándéka van, illene minden olyan szlovákiai felsőoktatási intézményt azonos mércével kezelnie és épp úgy támogatnia, mint a Sellyét… Ugyanez vonatkozik persze az MKP politikusaira is. Akik viszont érthetetlen módon folyamatosan megfeledkeznek arról, hogy nem csak a Sellye egyetemen folyik magyar nyelvű oktatás.
Mindegy most már megvolt a protokolltalálkozó és kész. Sokkal jobb ez így, mintha az MKP létező szélsőjobboldali szimpatizánsai záptojászáporral fogadták volna Gyurcsány Ferencet, amint az Magyarországon szokás…