Bószáek böszmeségei

juhasz | 2007. július 16. - 13:40 | Vélemény
Érzik, ugye, önök is: Azért most már valamivel megint csak jobb lesz nekünk, meg az a bizsergető érzés szívtájékon – a hétvégén Dunamocson megalakult a Dél-Fölvidéki Önkormányzati Tanács. Akkor most már, ugye, felszabadultan zizzenthetünk, végre valaki, aki megfogalmazta, mi több: zászlajára tűzte szívünk legtitkosabb vágyait.

Bósza János komáromi vállalkozó és maroknyi csapata arra vállalkozik, hogy olyan asszimilációellenes megoldást keres, melyet a többségi nép, a szlovákság is elfogadhatónak tart. Ez rendkívül nemes cél, csak egyet lehet vele érteni. Ám abban nem vagyok teljesen biztos, ezzel a DFÖT-tel (hát nem gyönyörű még olvasni is?) meg is találta ezt a megoldást. Területi autonómia – bocsánat: önrendelkezés – Dél-Szlovákiában, ráadásul olyan, amelyet a szlovákság is elfogadhatónak tart – nos, ez olyan vaskos önellentmondás, mint a 20 éves szűz örömlány, aki munkája mellett még főiskolai tanulmányokat is folytat.

Az egyik fotón, amelyet Bószáék mocsi bulijáról készítettek, a DFÖT megálmodója valamiféle tagsági igazolványt tart a kezében. Szerintem az Egyes számút. Nem tehetek róla, de nekem azonnal beugrott az a néhány évvel ezelőtti fotó, melyen az Egyes Számú Magyarigazolvány büszke tulajdonosa pózolt. És mivel Duray Miklós nyomatékosan felszólított, hogy senki se hozza összefüggésbe a nevét Bószáékkal, sietve hozzáteszem: senki vagyok, és nem hozom összefüggésbe a nevét Bószáékkal. De a kép beugrott, elnézést, nem tehetek róla, közismerten vizuális típus vagyok. Duray előtt pedig le a kalappal, amiért levelet írt az autonomistáknak, hogy nem lép velük semmilyen kapcsolatba. Megkönnyebbülten sóhajtottam tehát, amikor olvastam, hogy az MKP semmilyen formában nem vállal gondolati közösséget Bószáékkal. Azt a semmiséget pedig csak a kákán is csomót keresők hánytorgathatják fel, hogy az MKP ifjúsági szervezetének, a Via Nova ICS-nek tagjai ott voltak Dunamocson. Lehet, hogy csak szép volt az idő, miért is ne? kirándulni voltak csak arra, fűszállal a szájszegletben, vidáman, fiatalosan bandukolva az Új Úton, amidőn észrevették a tömeget (na jó, azt a tizenvalahány embert), és közelebb mentek, fiatalos, ruganyos léptekkel: mi má´ ez a kevés ember itten? Ekkor, igen, ekkor látta meg őket Bósza János, hogy később világgá kürtölje, az MKP ICS tagjai közül is voltak ott egynehányan, egyetértőleg, fiatalosan.

Igen, csak így történhetett.

Én már csak azt várom, hogy az ICS cáfolja meg ezt az egészet. És akkor végre elmondhatnám, hogy valaki hazudik.

Juhász László