Játszani is engedd...

Bödők Zsiga | 2007. augusztus 2. - 14:40 | Vélemény
Legyünk igazságosak, a törvényalkotók, a rendeletek, ilyen-olyan szabályzatok megalkotói nagyon fontos elemei egy társadalomnak. Nélkülük törvénytelenség, rendetlenség és szabálytalankodás uralná a közéletet. Annál pedig mi sem természetesebb, hogy az ügyeletes politikusok a letéteményesei a helyes életvitelnek, a követendő létformának, amelyet olyan gondosan és szakszerűen paragrafusokba öntöttek, rendeletekben megfogalmaztak, és úton-útfélen kinyilatkoznak, amint mikrofont, kamerát látnak közelükben.

Lévén azonban a paragrafus igen komisz jószág, amerre csak jár-kél, két kunkori farka nyomában a törvény szövedéke mindig felfeslik valahol. Ilyenkor viszont nincs mit tenni, át kell szabni a mégoly takarosan egybeöltött gúnyát, amihez szakértelem kell.

Itt kezdődnek a gombok, akarom mondani: a gondok. A törvényszabászat finom, ám igen kényes mesterség. Nem minden Mekk mester ért hozzá. Van amelyik csak Bocskay-kalapot tud varrni, van aki csak a szmokinghoz ért, mások kacagányban, zsinóros mentében jeleskednek, de akad még néhány régi mester, aki ismeri a pufajkák steppelésének fortélyait is. A legtöbbje azonban, siralom, még egy mezei klottgatyát sem tud összefércelni. Mi tesz tehát a szabóság szakmájához olyannyira ragaszkodó honatya? Szakértőket foglalkoztat, bedolgozókat, akik végzik helyettük a munkát, ők maguk meg - a mesterségbeli hiányosságokat pótlandó – szabásmintákat tanulmányoznak. Kiterítik maguk elé, amely olyan akárcsak egy térkép, s gondterhelt arccal belemélyednek. Hopp, itt van egy dolomitbánya! Ejnye, itt meg egy elférceletlen szőlőhegy, Tokajban! Hogy ezt eddig nem vettük észre? Foszladozó SZOT üdülő, málló szálló, rojtos vállalat, kifakult, ipari parknak kinézett terület. Nohát! Elő a varrókosárral s gyorsan rá egy gombot!

A Tisztelt Ház Szabóságban, a Hon Házában meg csend honol. Persze, hisz minden szabónak halaszthatatlan dolga vagyon, aminek végeztével majd a haza fényre derül.

Sajnos, kudarcra van hát ítélve annak az atyafinak a kezdeményezése, aki azzal buzdítja népszavazásra honfitársait, hogy legalább felezzék meg ennek a rablóhordának a létszámát. Akik biz nem átallnak nyerészkedni, inni is, ha vezetnek, pisztolyt előrángatni fenyegetőleg, kordont bontani, rendőri intézkedésnek ellenszegülni, „dokumentumokat” milliós tételben átvenni, fiktív cégeket működtetni, egyszóval mindent, amit közembernek tiltanak.

Pedig az Országos Választási Bizottság is rábólintott a kezdeményezésre. Gondolom, jót röhögtek aztán kifelé a folyosón, idézve a klasszikust: „...Jó szóval oktasd, játszani is engedd...”