I. Magyar Pökhendi Henrik problémája
I. Magyar Pökhendi Henrik, a Havas, ma reggel: „Nem tudom, hány év kell még ahhoz, hogy a szlovákok megszokják, önálló államuk van?" Hát igen, tényleg van elég szlovák mélyhazafiként működő barom, akik nem nagyon képesek felmérni, hogy hány kilót nyomnak.
Amint nyilvánvalóan ugyanennyi magyar hazaffy is akad. Alkalmasint talán a két nemzet népességéhez igazodó arány szerint legalább kétszer annyi, mint szlovák pandanjaik. Ékes példája ennek épp a Havas, aki „elsővonalbeli” médiabohócként nagyságrenddel kártékonyabbnak tűnik, mint akár Ján Slota, aki politikusként eleve fenntartásokkal kezelendő. Annak ellenére, hogy verbálisan bár, de napjában akár többször is „magyarpecsenyét” zabálna a saját politikai éhsége csillapítása okán. Bárminő furcsán is hangzik, sokkal inkább elviselhető egy efféle mutatványos, hiszen „csak” politikusként nyomul, ezért voltaképpen nem is kell emberszámba venni egészen őt… Magyarán, le sem bassza őt senki a saját korlátolt törzsközönségén túl. (Kivéve egynéhány hozzá hasonló szlovákiai magyar, meg magyarországi politikust, no és ún. médiagurut…)
Az viszont egyre kevésbé vicces, hogy egy viszonylag komoly nézettségű közéleti magazin kikiáltójaként folyamatosan fröcsög valaki Magyarország szomszédnépeire. Na jó, lehet, hogy nem egészen jó a „fröcsögés” kifejezés használata Havasra vonatkozólag, de annyi biztos, ha a felvetett téma adja, soha nem feledkezik meg a románok, szerbek, nem utolsósorban a szlovákok (tótok) teátrális lesajnálásáról. Teszi mindezt egy olyan meglehetősen avítt, hónaljszagú, irritáló kultúrfölény jegyében, amely úgy hazug, ahogy van. Ha pedig valaki, esetünkben Havas olyasmivel képes operálni, hogy „mit akarnak a szlovákok, hiszen semmit nem építettek, még Pozsonyt sem” akkor sokkal inkább egy koszos kocsmai hőzöngő szerepe való neki, mintsem egy közéleti „megmondóemberé”. Mert az előbbit simán ki lehet röhögni, az utóbbi pedig egyszerűen kártékony. „Csak” azért, mert státusából eredően igenis képes a közvéleményt formálni, irányítani.
„Tanárurunknak“ – leginkább erre a megszólításra hajt Havas – ráadásul tudnia kell, hogy a média tulajdonképpen fegyver, s mint ilyen, vakok – elvakult kalandorok? -- avatatlan faszkalapok kezében közveszélyes szerszám… Fájdalom, Havas Henrik hovatovább az effélékre hajaz. Egyértelműen baj van az arányérzékével, nem kevésbé pedig az irányzékával. Ha nem így lenne, nem azt firtatná, hány év kell még ahhoz, hogy a szlovákok megszokják önálló államiságukat, hanem azon töprengene el két snassz grimasz között, vajon neki és a fajtájának hány évre van szüksége megszokni a szlovák állam létezését… Mert ez esetben ez az igazi probléma.
Barak László
