Kicsoda Robert Fico?

Részben ennek a vissszafogottságnak az eredményeként nem torpant meg Szlovákia gazdasága, növekednek is az átlagbérek. Természetesen messze még a Kánaán, nem csökkentek lényegesen a különbségek az egyre gazdagodó Pozsony és néhány nyugat-szlovákiai térség, valamint az ország többi, jóval nagyobb része között, de a lakosság közérzete minden felmérés szerint fokozatosan javul.
Fico azonban nem óhajt tovább sütkérezni ebben az előző kormány által megalapozott viszonylagos jólétben. Harcolni akar végre, miként eddigi politikai pályafutása során tette. A legújabb osztályharchoz a hevület mellett természetesen antagonisztikus konfliktusok és ellenfelek kellenek. Újra összekacsintott a Matica slovenská vezetőivel, rohamot akar vezényelni az államnyelv védelmében, amelynek egyébként az égvilágon semmi baja, él és uralkodik Dél-Szlovákiában is, sokkal inkább az anyanyelvünk szorul vissza a négy falak közé, de ez nemcsak az ő érdeme, hanem a mi mulasztásunk és felelőtlenségünk.

A kormányfőnek az elmúlt hetekben leginkább az olasz Enel, a Szlovák Villamosművek többségi tulajdonosa, továbbá a Mol-csoporthoz tartozó Slovnaft pozsonyi petrokémiai nagyvállalat, valamint a német-francia érdekeltségű Szlovák Gázművek volt a céltáblája. Ha csökkentek a vilápiaci árak, azt saját győzelmének hirdette ki. Ha éppen növekedtek, akkor azt a profitot hajszoló, lelketlen multik újabb cselszövéseként, no meg az előző kormány „gazdasági hazaárulásának” újabb bizonyítékaként jellemezte.
Csakhogy a legtöbb polgár már tudja: jórészt ezek a multik teremtettek új munkahelyeket, s kínálnak fokozatosan növekedő béreket. A kormányfőnek tehát tovább kellett tágítania a kört.