Stratégákat verbuválnak

Bödők Zsiga | 2007. augusztus 28. - 15:05 | Vélemény
Amióta világ a világ, a hadviselő felek, a vállalati vezetés, a pártok, de akár egy pókerjátékos vagy hozományvadász stratégiája - nem tartozik a nyilvánosságra. Sőt, azt a lehető legjobban kell titkolni, mert ha időnap előtt kitudódik az áhított cél, oda a meglepetés ereje, az előnyös üzleti tranzakció, a tárgyalási pozíció előnye, az ütőkártya és a rút, ám vagyonokon ülő leányzó hitvesi csókja. A stratégia fontos, azonban kényes, elhallgatni való hadviselési elem.

Tudja ezt mindenki. Aki pedig stratégiai ügyekben szószátyár, azt rögvest kirúgják a klubból. A mi leendő stratégiai tanácsunk azonban a nyílt sisak viselését javallja. Itt az ideje. Mert már unjuk a sok semmitmondó pártprogramot, választási ígéretet, koalíciós szerződést, hegyibeszédet. Tehát, ide nekünk a stratégiával! Elég volt a 17 év sötétben való tapogatózásából. Lássuk végre a stratégiai célok fényét az alagút végén. Húú, a rosseb...ez már megint nem a remény sugara, hanem a Báthory expressz fényszórója.

Minimum röhejes, hogy a stratégiaalkotó kompánia a felvidéki magyarság számára fog stratégiai célokat megfogalmazni (Duray). Mindezt teszi majd érettünk a számszerint 59, különböző eszmei áramlathoz tartozó, így-úgy kiszemelt, kiválogatott és felkért ember. Nagy elmék, stratégák, szellemi bajnokok - valamennyien. Akik nyilvánosan megvitatják, és közfelkiáltással elfogadják majd a valamennyiünk üdvösségét jelentő receptet, amelyből - mint nyilatkozza a főstratéga - sütögethet az MKP is kedvére. Szóval megvitatják, elfogadják és azt követően kidolgozzák hozzá a taktikát. Bezony. De amihez stratégia kell és taktika, azt a legkevésbé sem néptribünökön szokták megvitatni.

Ezt minden hadapród tudja.

Az is furcsa, hogy ha mégis szükséges, akkor miért kellett ilyen sokáig halogatni ezt a stratégiailag fontos kérdést, miért nem hozakodott elő vele korábban Duray Miklós? Igaz, minden hétre jutott valami kis botrány, nyilatkozat, rágalom, szónoklat és gyújtó hangú beszéd a részéről, de amikor vésztjósló hírek jelentek meg a fogyó magyarságról, amikor párttársai elárulták a Beneš-dekrétumok ügyét és az autonómia forszírozását. Vajh miért nem ugrott a hordóra a szlovák pártokkal való rossz koalíciós megállapodás után? Miért vállalta ő is az elvtelen kompromisszumot?

Emellett egyik stratégiája lehetett volna az is az elmúlt másfél évtizedben, hogy véleményét elmondja Miklósunk a parlamentben. Normális esetben oda azért választatja meg magát az ember. Nem az immunitásért. De meg sem nyikkant egyszer sem, vagyis foglalja a helyet. Pedig ott számtalanszor tájékoztathatta volna a szlovák közvéleményt az autonómiáról, meggyőzve őket, hogy félelmeik alaptalanok.

Jó, ha a haditervet közvetlen az ütközet előtt beszéli meg a vezérkar. A felderítők legfrissebb jelentéseit is figyelembe véve. A haditerv ugyanis maga a stratégia. A jó hadvezér azonban nem csak a támadás részleteit dolgozza ki, hanem a visszavonulásét is. Ezzel azonban már elkésett Duray Miklós. Elővigyázatosságból még a parancsnoki sátorban tartják, térképeket, maketteket, ólomkatonákat adnak keze ügyébe, hihesse, hogy dönthet még valamiről. Pedig ha kisandítana a sátor nyílásán, már csak a tovavonuló hadtáp égre meredező gulyáságyúit láthatná.