Nyeregbe magyar!

Ardamica Zorán | 2007. augusztus 31. - 09:38 | Vélemény
A következő években a Kerékpáros Magyarország Programra uniós forrásból 56 milliárd forintot költ majd el Magyarország – jelentették az SZDSZ-es kormánytagok, miközben (s előtte, utána) bringára pattantak és amennyire a közlekedés engedte, elviharzottak. Szép látvány volt...

A financiális, egészségügyi és környezetvédelmi, valamint (Demszky sem maradt ki) Budapest önkormányzati érdekeltségű projekt természetesen kvittelhető, hiszen aki kerékpározik, az egészségesebb, boldogabb (a prosztata- és klitoriszmasszázs örömeiről nem is szólva), tisztább (hisz többet izzad, ezért értelemszerűen többet is zuhanyozik), rövidebb belvárosi szakaszokon időt spórol, nem szennyezi a környezetet, kisebb helyen parkol stb.

Bicajozni jó! Különben meg, ha erre lehet pénzt újítani az EU-tól, miért hagynák ott?!

Nézzünk meg azért egyéb szempontokat is. Aki nagyvárosban teker, tán jobban elrongyolja légzőszerveit, mintha gyalog szipuzna. Attól, hogy több lesz a bicajos, nem lesz kevesebb autó, ez naivitás. Folyamatos karbantartást is igényelnek ám majd azok a kerékpárutak, mert ha egy biciklis ráfut egy fél méteres kátyúra, valószínűleg rosszabbul jár, mint egy autó. Karbantartani pedig Magyarország eddig semmit sem volt képes. Eddig csak – elnézést érte – szkeptikus voltam, noha távolról drukkolok a sportembereknek.

De a gazdasági tárca és a főváros közösen meghirdetni készül a „Bringázz a munkába!” kampányt. Na kérem, most ájultam el. Modellezzük pl. az én esetemet. Napi 97+97 km-t ingázom a munkahelyemre. Az első, ami a programról eszembe jut: Bringázzon anyád! Jó, akkor vegyünk egy rövidebb szakaszt, mondjuk 20+20 km-t. Jó körülmények között (átlagos forgalom, kiváló erőnlét, megfelelő időjárás, csúcs bicaj, átlagos mennyiségű és átlagosan meredek hegyek) ez napi 2x kb. 1óra 40 percet jelent. Nem tudom elképzelni, hogy majdnem két óra tekerés után valaki a munkahelyén nap mint nap olyan teljesítményt nyújtson, amilyet kell. Hogy mondjuk egy órával korábban keljen fel a program érdekében, s mindehhez vállalja a közlekedés veszélyeit. Nem beszélve arról, amikor a fentebb sorolt körülmények rosszabbra fordulnak. Hazafelé a bringás szakadó esőben, két defekt után összeszedi a gyerekeket az iskolából és az oviból, bevásárol (pl. 1 karton tej, 1 karton ásványvíz, 2 kg cukor, 2 kenyér, 1,5 kg. hús, 1 karton WC-papír, valami reggeli stb.), útközben elintéz ezt-azt... Ja, és persze az ideális munkahelyén reggeli érkezésekor fűtött fürdőszoba várja, ahol párás pálmaágak között mossa le verejtékét, pezsgőfürdőben üdül föl, s némi szauna után, két koktél között meg is masszírozza a főnök titkárnője, hogy kellemesen kezdődjön a munkanap... Vagy nem, és akkor, mi kollégák szagolhatjuk egész nap a „Bringázz a Munkába!” programot, na meg egymást...

Nem lenne hagyományőrzőbb gesztus pl. a magyar lovas tradíciókat figyelembe véve egy „Lovagolj a munkába!” program?! Az is egészséges, aközben is izzadnánk, de legalább a világ egyik legszebb és legérzékenyebb élőlényével, igazi társsal volnánk kapcsolatban, ami a magyar lótenyésztést is segítené. Kerékpárutak helyett lovas ösvényeket építenének, friss fűvel, csobogó tisztavizű, itatásra alkalmas patakokkal a széleken. Gróf Széchenyi is egyetértene. Szerintem nem hülyeség. Nem nagyobb, mint a „drótszamárral melóba” elképzelés.

Azt hiszem, ha megvalósul a biciklis buli, a lovon közlekedők jogait és hátrányos megkülönböztetését kell cikkeimben górcső alá vennem. Nyeregbe magyar!

Címkék: Fidesz, MSZP, SZDSZ