Szorul a hurok?

Barak László | 2007. szeptember 3. - 12:26 | Vélemény

A látszat ellenére úgy tűnik, hosszútávon sokkal több esze van a köznépnek, mint az általa hatalomba delegált közéleti szereplőknek, vagyis a politikusoknak. Csakis ennek az evidenciának tulajdonítható, hogy Magyarországon a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint „másfél év alatt többet zuhant a politikusok népszerűsége, mint előtte másfél évtized alatt”. Ráadásul, immár a legnépszerűbb magyar politikust, Sólyom Lászlót is többen gyűlölik, mint szeretik.

Nincsen ezen semmi csodálkoznivaló, főként, ha az ember csak egy kicsit is odafigyel a magyarországi közéleti történésekre. Egyértelmű sajnos, Magyarországon manapság az égvilágon semmilyen problémakör kapcsán nem létezik közös nevező. A jelenleg regnáló politikusok dilettáns ripacsokat, esetenként retardált ápoltakat idéző megnyilvánulásai mára odavezettek, magyarhonban egy olyan földhözragadt illemtani evidenciában is lehetetlen konszenzusra jutni, hogy, teszem azt, fehér asztalnál egy kultúrember nem böfög. A közéleti történések irányítása, megítélése az értelmi síkról szinte kizárólag érzelmi alapokra sodródott. Személyes szimpátiák, hitbéli elszánások nyomán ítéltetik meg akár már az is, hány óra van, hol van észak, esetleg jobb vagy bal lábbal keljen-e a szerencsétlen halandó reggelente, ebédre körömpörköltet fogyasszon-e, avagy kínai kakast kertészsalátával… Következésképpen maguk a politikusok, az eredendő népakarat szerinti népképviseleti szolgák, korántsem kényszerülnek már arra, hogy rendeltetésszerűen szolgáljanak. A látszólag tartós közéleti karrierhez mintha bőven elegendő lenne, hogy a mindenkori feltétlen hívek számára megkreálják, s napra-nap lekommunikálják az ügyeletes ellenséget. Lehetőség szerint zsigeri undort ébresztve bennük mindazokkal szemben, akik nem úgy és nem ugyanazt gondolják és cselekszik, mint ők maguk. A politikusok által manipulált véd- és dacszövetségek közkatonái. A politikusi hatalom szavatolói. Hiszen, végső soron csakis és kizárólag a hatalom megszerzése és bebetonozása lenne a cél, nemde?. Bármi áron!

Csakhogy a hatalom feltétlen birtoklása, ha mégoly rafinált eszközökkel történik is, soha nem volt örökös előjog. A közönség ugyanis előbb-utóbb ösztönösen ráébred, úgy át van verve, ahogy van. Hogy aztán faképnél hagyja az előadást. Jó esetben. Vagy kitör a balhé, és úgy lehajtja a színről a gátlástalan haszonszerzésre utazó szemfényvesztőket, mintha soha ott sem lettek volna.... Mert hosszútávon és egyenként esetleg sokkal több esze van, mint nekik.

 

Címkék: Fidesz, MSZP, SZDSZ