Öröm – hm!

A politika, a közélet színtereiről érkező, papagáj módjára ismételt sunyi, hamis, hazug hangokhoz képest mindenképpen. A gyöngy gyöngy marad akkor is, ha sárba esik. S a hangja – mintha bársonyon gurulna. Látni, hallani, hallgatni Szávayt, maga a nyugalom és béke. Persze a játékból, ha akarnánk, sem zárhatnánk ki az izgalmat A tizennyolc éves magyar lány tizenkét éve tartó kemény és kitartó munka eredményeként nagyot alkotott az amerikai nyílt teniszbajnokságon.

Jegyzem ezt le még akkor, amikor csupán annyit tudok, hogy párosban elődöntős, egyesben a legjobb négy közé jutásért esett ki. Nekem ez sem kevés. Sőt! Öröm, nem akármilyen. Ha úgy tetszik, magyar öröm. Mert magyar tett -- szavak, néphülyítő zászlós szólamok helyett. Arra vagyok most kíváncsi, ha netán Ági bejut a döntőbe, akár „csupán” párosban, azt a végső csatát közvetíti-e majd valamelyik olyan magyar tévécsatorna, amelynek jelei Magyarország határain túl is foghatók, legalább itt, a Kárpát-medencében. Merthogy például Talmácsi Gábor is csak akkor került már a közszolgálati televízió képernyőjére, amikor sorozatban kezdte hozni a jó eredményeket a gyorsasági motoros világbajnokságon. Az egyébiránt magyarul is sugárzó Eurosportnak köszönhetem, hogy akkor is szurkolhattam neki, amikor a tizedik helynél ritkán végzett előkelőbb helyen. Vagy itt van Bodrogi László profi bringás, sokszoros magyar bajnok, világbajnoki bronzérmes, aki most éppen a spanyolországi Vuelta országúti kerékpáros körversenyen képviseli a magyar színeket. Ha nincs a Eurosport, a magyar médiumokból alig tudok meg róla valamit, s nem mellesleg a spanyol tájak, falvak és városok látványában sem gyönyörködhetek. Egy szó, mint száz: ha a sport nemzeti ügy, márpedig az, akkor felturbózott nemzeti érzülettől mentes egyszerű magyar emberként is elvárhatom: a közszolgálati tévé közvetítse nekem Szávay meccsét. A nézettségfüggő, üzleti szempontokat követő kereskedelmi csatornákat hagyjuk, sportszerűtlen játékot űznek a sportközvetítésekből. Nekik fontosabbak Dundika domborulatai!