Gatyagyári szerenád

Barak László | 2007. szeptember 7. - 13:27 | Vélemény
Csutikám, te örökös Sajó - menti jelenség, ha onnan fentről a Menyország – Paradicsom sarkán lévő kocsmából lenézel, ugyancsak vonogathatod a szemöldököd. Bezárt a bezár – mondtad mindig, mikor az utolsó gömöri kisvárosi kiskocsmából is kidobtak. Hát most meg egykori vadászterületed, a sok szép lányt és asszonyt alkalmazó gatyagyár zárt be. Végleg, komám, végleg.

Elénekelhetjük már most a hatszáznál több egykori gatyagyári alkalmazottal egyetemben: bébaszott minékünk a nagytőkés uralom, csak lyukat viszunk majd, haza a gatyánkon! Mindenki szépen megkapta a kéthavi lelépőt, aztán mehet, véve a nagybotot, a fényességes jó édesanyja által álmodott melegebb szebb égtájakra. Azaz nem mindenki. Mert hát a szakszervezet az szagszervezet. Az tudja az illatokat, honnan bújnak ki, tudja ám, hol kell hegyes kis nyelvét bedugni, annak érdekében, hogy ő még azért ebből is kicsit vastagabb pénztárcával, jobban jöjjön ki. Meg aztán ki nem füttyenti le az augusztus végétől otthon ülő, a gatyagyári gőzben, melegben megereszkedett húsú, megráncosodott asszonynépet. Vessenek magukra, minek mentek egyálatlán dolgozni! Hát miért nem vettek példát azokról, akik a rendszerváltásig sem, meg azután sem dolgoznak, csak úgy beálltak sorba, aztán kitanulták a hivatali űrlap kitöltő és szociálisan hátrányos rászorult szakmáját, mellette meg egy kis zene, egy kis seft, sose halunk meg, hol az euró kicsiny babám, jaj nagyságos asszony tíz gyerek rí otthon, adjon már egy kis pénzecskét hobbi foglalkozást. De látnák csak a szakszervezetist ezek a szegény megereszkedett húsú, végleg elkeseredett asszonyok! Bizony látni kellene, mert az most ugyan jól van dolgát éli. Szépen ondolálva, frissen kozmetikázva éppen a török riviérrai jó levegőn piheni ki a nagy elbocsájtási hullámot, úgy, hogy ő szakszerveztisége még bizony december végéig állományban marad nagytőkésék kegyelméből. Hiába no, helyezkedni tudni kell, vagy esetleg a végtagjainkat kell tudni úgy rakni, (nőknél az alsó végtag bizonyos szögben való szétnyitásáról lenne szó vagy lehet szó) hogy hulljon a férgese, csak mi maradjunk meg. Ez olyan jó mentalitás itten, errefelé. Mellesleg azé az is megérne egy misét, hogy a térség sőt a kisváros parlamenti képviselője ezidáig a füle botját sem mozdította az ő választópolgáraié. Minek is mozdítani? Egyforma a fizetés, ellenzékben lévő képviselőnek lenni meg tiszta nyugi. Csak piszkálni kéne, de azt se muszáj... Szóval Csutikám, nincs tovább vadászat a gatyagyári jányokra, bezárt a bazár, húzhatod a szerenádot!

(Gömöri Pára Pál)