Szárnyalás vagy szarnyalás?

Barak László | 2007. szeptember 11. - 15:18 | Vélemény

A Magyar Gárda elnevezésű lúzeregyletről számos eszmefuttatás megjelent már itt, a téma tehát érdemben nem igen bővíthető. Anélkül, hogy az ember le ne menjen kutyába. „Őrkutya” helyett, amint a sajtó mibenlétét definiálta volt a minap a www.parameter.sk egyik avatott magyarországi barátja. Mindazonáltal, kijelenthető, tök veszélyes, ha egy takonyagyú hülyekamaszokból verbuvált grupp, teszem azt, gruppensex-partik vizionálása helyett a „Hitlerjugend” viselt dolgait idéző nemzetmentésre akar szakosodni. Mi több, ebbéli agyréméhez, közvetve bár, de szövetségesre lel, mégpedig egy köztársasági elnök személyében.

Természetesen Sólyom Lászlóról van szó, aki, kétségkívül szőrmentén ugyan, de igenis helyénvalónak minősítette – mégpedig a magyar a törvényhozás talaján –, hogy a minap, a fentebb jellemzett „ifjak“ a köztársasági elnöki rezidencia ablakai alatt verték ki balhét, jelképesen pedig a szerszámukat… Márpedig az ilyesmi, kérem szépen, a legkevésbé sem rendjén való cselekmény. Eme jelképes maszturbáció a legkevésbé, az viszont duplán nem, hogy a köztársasági elnök úr hetekig tétlenül, s persze szótlanul tűrte a deviáns aktus megtörténtét. Hogy végül, egy előre megfontolt szándékkal elkövetett parlamenti beszéd által koronázza meg eme ballépését. Merthogy, tulajdonképpen ez történt, vagyis a köztársasági elnök úr bizony alaposan belelépett… Amidőn, ebből is egy kicsikét, abból is egy kicsikét alapon, már-már atyai körültekintéssel határos módon, fedte meg a szóban forgó kölyköket és az őket istápoló esze ment mostohákat. Hogy azon melegében valamivel szigorúbban intse meg azokat a politikusokat is, akik „farkast”, vagyis fasiszta veszélyt kiáltottak a Magyar Gárda zavartalan várbeli grasszálása nyomán.

Félreértés ne essék, vitathatatlan, hogy a magyarországi politikai porond mindkét oldalán, úgymond, alaposan túl lett lihegve ez a szerencsétlen gárda-affér. Ami egyébként azért nem csoda, mert Magyarországon a politikai haszonlesés okán akár olyasmin is képesek egymás torkának esni a pártpolitikusok, hogy a föld gömbölyű-e, vagy lapos; urambocsá! bűzlik-e egy rakás szar, avagy illatos… Mert, ugye, mindeniknek megvan a saját rakása. Amint a saját mamelukja, orvosa, pedagógusa, újságírója, köszörűse, homokosa, cigánya, zsidaja stb. Ilyen alapon részben érthető is, hogy egy köztársasági elnök igyekszik megregulázni a politika gátlástalan szemfényvesztőit. Az azonban korántsem kvittelhető, hogy egy nyilvánvalóan fasisztoid indíttatású, a nemzetközi közvéleményt heteken át készenlétben tartó jelenségre csak azért ne reagáljon idejekorán egy ország első embere, mert egyrészt, a gyülekezési és a szólásszabadság feltétlen híve. Másrészt pedig azért, mert egy bohóc politikus, ez esetben Gyurcsány Ferenc sürgette őt a vonatkozó megnyilatkozásra. Annál is kevésbé tehette ezt meg a köztársasági elnök, mert az ablakai alatt grasszáló idültek legalább jelképes kiebrudalásának elmulasztásával, ő maga adta föl a labdát a baloldali kormánykoalíció pártjainak. Konkrétan Gyurcsánynak is. A Országgyűlés színe előtt elmondott szóban forgó beszéd elsősorban ezért volt elhibázott. Továbbá azért, mert annak, már-már grotesz módon semlegesnek, de legalább is pilátusi pártatlanságot sejtető tartalma, látni valóan arra sarkalta a leghülyébb politikusi fölhozatal egyik díszpéldányát, hogy végre kedvére zsidózzon egy nagyot a parlamentben. Lásd, Semjén Zsoltnak, annak az önmagát kereszténydemokrata hazafinak aposztrofáló közéleti sarlatánnak a legenyhébben szólva is gusztustalan jelenését, amelyben holmi „Schwarz nénik és Kohn bácsik” lelki nyugalmának megvédését korántsem nyilas jelképekkel hadonászó hasonmásain, hanem a jelenlegi magyar kormánykoalíció politikusain kérte számon. Akik, mármint az utóbbiak, tényleg sok-sok negatívummal illethetők, csak az nem állítható róluk, hogy ők azok, akik rendre összekacsintanak, mi több, összefekszenek a szélsőjobboldali csürhével. Ellentétben Semjénnel, a Fidesz-nyáj megabojtárja, Orbán Viktor Sancho Panzájával…

Mindent összevetve, egy igencsak triviális példát ajánlanék Sólyom László szíves figyelmébe, lévén, más minőségben bár, mint a normális viszonyok között rendeltetésszerűen őrkutyaként viselkedő média emberei, ő maga is a közbeszéd, vagyis a szavak embere: Mélyen tisztelt elnök úr, jó lesz megjegyeznie, a szárnyalás és a szarnyalás kifejezések között csupán egyetlen ékezet tesz a különbséget. De, ugye, „mecsoda különbség“ az...

Címkék: Fidesz, MSZP, SZDSZ