Malina-lakmusz

Eddig a rendőrség vezető szervei (ez a szókapcsolat is megérne egy misét), a belügyminiszter, s a kormányelnök (!) nyilatkoztak az ügyben mindenfélét. Azzal, hogy a főügyész is kénytelen volt beszállni az ügy igen zsúfolt, levegő nélküli, bűzös liftjébe, mely ráadásul lefelé gyorsul egy mélységes aknában, talán be is zárul a legek köre.

Ha most, illetve ezek után kiderül az igazság, az mindenképpen vet némi árnyékot a hazai „igazság”-ra. Ha a főügyész szavai bizonyítást nyernek - márpedig egy főügyész nem beszélhet csak úgy a levegőbe -, akkor az eddigi rendőrségi vizsgálat és ügyészi hozzáállás minősíti a hazai állapotokat. Ha pedig esetleg Trnka úr nem tudná bizonyítani kijelentését, sőt az igazságnak érvényt szerezni, akkor pedig az.

Nem szeretnék a helyében lenni. Malina Hedvig helyében pedig főleg nem. Hiszen őt állítólag - én elhiszem - fizikailag bántalmazták, ma meg lelki nyomáspróbának veti alá az élet, pontosabban a szlovák jog„rend” (sic!). Csakhogy most már nem kizárólag ő a fontos. Már kifejezetten nem ő a fontos. Talán nem is volt. A Malina-ügy túlnőtt önmagán, s a szlovákiai jog, biztonság, igazságügy és politika fokmérője, indikátora lett. Sokan érzik ma úgy magukat, mint az egyszeri sápadt leányzó a terhességi teszt botocskájának színeváltozását várva és követve (zöldül? kékül?). Nem is csodálom.