Ahány nyilatkozat, annyi szopás?

Csáky ugyanis nemcsak a szlovákiai magyarok jogfosztottságának éveiről, a mostanában oly vehemenciával ragozott Beneš-dekrétumokról, meg jelenlegi stratégája, és elvbarátai hagymázas autonómiaelméleteiről hallgatott, de általában is úgy elvolt magának a szlovák „kormányspájzban“, mint az ő édes nagymamájának befőttjei odahaza. Tehát nyilván nem az foglalkoztatta, mi a probléma a szlovák néppel, s azon sem törte a fejét különösebben, hogy mikor, miért és miként kellene egymástól bocsánatot kérnie a szlovákoknak meg a magyaroknak. Gyaníthatóan azért nem, mert ő maga volt a „kézzelfogható” bizonyítéka, egyszersmind egyik jelképe annak, hogy a két nép egyáltalán nincs egymással haragban… Jelenlegi megbékélési szentenciáira talán azért kellett a világnak annyit várnia, mert, ha netán elő is áll ilyesmivel, akkori fölöttese, Mikuláš Dzurinda egészen biztosan megkérdezi tőle: Mond csak, Paľo, jól vagy te egyáltalán? Orvosnál voltál? Képes vagy te fölfogni, hogy melyik állam kormányának vagy az alelnöke, baszki…?

Világos tehát, sokkal több volt anno a kormányalelnök Csáky személyes vesztenivalója, mint amennyi jelenleg ellenzéki politikusként. Hiszen ott volt az őt, vagyis a kormányalelnöki posztot övező tisztelet, az átlagon felüli fizetés, a szolgálati limuzinok, a folyamatos reprezentálás, magamutogatás lehetősége, miegymás…

Manapság viszont, lássuk be, a kutyának sem kell az MKP – idehaza, Szlovákiában. Legalább is a nacionalizmussal haszonelvű alapon vagy épp meggyőződésből kokettáló kormánykoalíció politikusainak biztosan nem. Hacsak arra nem, hogy az MKP-val lehessen ijesztgetni az efféle manipulációra igencsak fogékony szélsőséges nacionalisták falkáit. Látni valóan azonban Csákynak, s pártja politikusainak sem jön az rosszul, hogy egy Slota-féle Szlovák Nemzeti Párttal szemben fogalmazhatják meg magukat… Mert ugyan mi mással is tarthatnák karban lehetséges választóikat -- ellenzékből? Talán azzal: Mi majd nulla perc alatt elintézzük, hogy olcsóbb legyen a tej, a kenyér, meg hogy többet fizessen a munkaadó? Akinek pedig éppen nincsen munkája, annak szerzünk…? Meg vénlánynak vőlegényt, agglegénynek menyasszonyt, mi? Vagy: Építsetek Eifel-tornyot, mi álljuk a számlát…? Ugyan már! Az efféle hazug és szánalmas sóderrel kormánypártként sem igen lehetett már érvényesülni. Nem most, amikor azért kell nyomulnia a pártnak, hogy puszta létjogosultságát bizonyítsa…

Ebbéli törekvéseiben viszont, mármint, hogy bizonyítsák, minő rettentő szüksége van rájuk a szlovákiai magyarnak, a lehető legszerencsétlenebb, urambocsá! legostobább harcmodor jellemzi a pártot. Mégpedig valamennyi frontemberét, különös tekintettel az elnökre. Azzal ugyanis, hogy orrba-szájba ragozzák a magyar és a szlovák nemzet vélt és valós történelmi konfliktusait, tulajdonképpen a fürdővízzel öntik ki a gyereket. Hiszen azoknak a lehetséges híveknek ártanak leginkább, akik javarésze minden áldott nap magyarként áll helyt… Ha alkalmazott, munkanélküli, családfenntartó, diák, de ha akár csak kisnyugdíjas is. Akiknek azon túl, hogy magyarságukat olyan természetesen, méltósággal vállalják és viselik, mint ahogyan lélegzik, vagy szeret az ember, a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy milyen fennköltnek kikiáltott ideológiák és elvek miatt gyilkolják egymást és manipulálják őket a tőlük beszedett adókból eltartott politikusok…

Közhely, hogy a nép mindig és minden helyzetben a túlélésre rendezkedik be. Ha tehát állandósul Szlovákiában kölcsönös nemzeti konfrontáció, azok a politikusok, akik csak az általuk is gerjesztett örökös vészhelyzettől remélik a szlovákiai magyarok támogatását, nagyon rövid idő alatt kegyvesztettek lehetnek, vagyis el lesznek küldve, ahová valók, a süllyesztőbe. Másrészt, a vélt vagy valós vészhelyzet miatt rendkívüli módón fölgyorsulhat az asszimiláció s persze a szlovákiai magyarok elvándorlása is… Nem beszélve arról, hogy a legalább viszonylag civilizált szlovák politikai elit előbb-utóbb nem fog szóba állni egy olyan „magyar (politikusi) gárdával”, amelynek tagjai épp olyan melldöngető tahók, mint a legalpáribb szlovák nacionalizmus hívei…

Ha tehát van is e tájakon valamilyen probléma, az sokkal inkább az alkalmatlan szlovák és magyar politikusokkal van, mintsem a szlovák vagy a magyar néppel…