Parapasszus

Ardamica Zorán | 2007. szeptember 20. - 13:56 | Vélemény
Jön a biometrikus adatokat tartalmazó processzort „rejtő” új szlovák útlevél. Állítólag nehezebb lesz hamisítani, és könnyebb lesz vele az USA-ba utazni.


Vagyis: Bővítjük azon személyes, sőt legszemélyesebb adataink sorát, amelyekkel visszaélhet az ügyes szlovák „podvodník”, vagy ahogy a németek mondják, „unterwasserman”... A biometrikus adatnak szerintem annyi értelme van és pont annyira nevetséges, mint az előbbi tükörfordításon alapuló nyelvi játék. A hatóságok már oly régen beharangozták, hogy egy csippen (olvasd: chip...) kap helyet az új adat, hogy a szemfülesebb (na ez a szinesztéziára hajazó képzavar is megérne egy biometrikus adatot mondjuk az arctérképen) hamisítók már régen felkészülhettek, s mivel nekik nagyobb a jövedelmük, mint állam bácsinak az ügyre fordítható büdzséje, valószínű, hogy mára a szükséges technika is a rendelkezésükre áll.

Csúcsminőségben!

Azt a lehetőséget már jogi megfontolásból le se merném írni, mi van akkor, ha a majdani hamisítók már annyira igyekeztek volna beszivárogni bizonyos helyekre, hogy megkísérelhessék még egyszer átverni az államot. Konkrétan az lenne a legügyesebb húzásuk - hangsúlyozom a feltételes módot -, ha az állam velük gyártatná az új útleveleket. Vagy tőlük venné hozzá a technikát... Gondolni sem merek rá! Én persze nem vagyok totálisan szkeptikus, mindig is bíztam az államban és a rendőrségben és a katonaságban stb. Pontosabban: mindig tudtam, mire számíthatok részükről.

Ami az Amerikába való utazás megkönnyítését illeti: az USA akkor enged be valakit, ha be akarja engedni. Tök mindegy, hogy a komplett géntérképed benne lesz-e az útleveledben, ha nem szeret vagy fél tőled, akkor nem enged be. Ha pedig a területén akar tudni, odavisz, akár akaratod ellenére.

Persze, igaza van annak is, aki a határokon át való mozgást ellenőrizni óhajtja, hiszen az állampolgárok biztonsága ezt megkívánhatja, különös tekintettel a terrorveszélyre. Csakhogy a biztonság ez esetben egyenlő a személyes szabadság bizonyos fokú korlátozásával. Az a bizonyos fok pedig attól függ, az állampolgár mire ad mandátumot az állam vezetőinek, s mennyire képes ellenőrizni saját vezetőit (hát ez a mi végeinken úgy szokott elsülni, ahogyan el szokott). Nem azok a személyek veszélyesek s szorulnak ellenőrzésre, akik a kígyózó sorokat kivárva, az illetéket befizetve, a vízumokat szabályosan beszerezve utaznak majd biometrikus útlevelükkel a külhoni unokákhoz, esetleg tíz év spórolás után egy jót nyaralni a világban, hanem azok, akik olyanokat is útlevélhez juttatnak, akiket nem kellene. Igazából erről szól a biztonság. Ha pedig az útlevélkiadásról helyes döntés születik, a többi csak technikai részlet. Némileg demagóg módon mondhatnánk, legyen ez a technika csúcstechnika, ha már az EU is rábólintott, de aztán a buszok állapotát, amelyekkel átutazunk a külső határokon vagy akár nap mint nap a munkahelyünkre, azt is a csúcstechnika jellemezze! Hasonlóan szigorú, a polgárok biztonságát szavatoló uniós szabályok alapján

Szóval bohóckodhatunk mi itt a pofázmányunk digitalizált adataival, az ujjlenyomatunkkal (levágott kezekkel működő ujjlenyomat-olvasót láttál már filmen?), a tanulság annyi, hogy a szegényebb keleti szökevényeken kívül ugyanúgy sétafikál majd mindenki a határokon, ahogy tud, s ahogyan a titkosszolgálatok, kémelhárítók s ki tudja milyen csoportok az ügy érdekében hagyják vagy nem hagyják, útlevéltől függetlenül. Valaki pedig valószínűleg jó üzletet fog kötni az útlevélgyártás terén. Mindez tehát nem feltétlenül rossz, de azért nem is szavatolja egyértelműen a biztonságot.

Címkék: USA, útlevél