„Egy vérből vagyunk”

Ardamica Zorán | 2007. szeptember 21. - 08:54 | Vélemény

„Egy kormányrendelet azonnali hatállyal betiltotta az elefántok, orrszarvúk és a főemlősök cirkuszi szerepeltetését, és a jövőben egyetlen, 2007. szeptember 28-a után befogott vadállat sem léphet fel magyar porondon” – írja a FigyelőNet. Az új magyar kormányrendelet állítólag Európának is példát mutathat, az állatok fokozatos kiszorítása a manézsból nemzetközi tendencia.

A szabály megalkotói bizonyára abból a szomorú tényből indultak ki, hogy a társulatok jó része nem képes megfelelő körülményeket biztosítani az állatoknak. Szűk ketrecekben, gyakran azokban is láncon tartják őket, nem kapnak megfelelő élelmet és orvosi ellátást. Némelyikük veszélyeztetett faj. A velük végeztetett mutatványok sokszor ellenkeznek természetes viselkedésükkel. (Megjegyzem a mutatvány az ember esetében is attól mutatvány, hogy túlmegy a természetes viselkedésen. Egy tigrisnél a természetes az volna, ha a porondon pl. megenné az idomárt. S amikor Józsi bácsi szekerébe befogja az ökröt, amely ugyebár nem saját magát herélte ki, s elhúzat vele egy kazalnyi szalmát, akkor az természetes viselkedése az ökörnek? S amikor egyszerűen megfőzzük a tyúkot, az is természetes a tyúknak?)

Saját tapasztalatom is van e téren. Gyermekeimmel – bevallom, mert ez talán még nem mindenki szemében bűn – évente egyszer el-eljárunk cirkuszba. Azt is bevallom, nem a túlnyomórészt ripacs bohócok érdeklik őket, hanem éppen az állatok. Mert ritkán látnak élő oroszlánt, tevét, lámát, majmot stb. Igaz, a porondon nem az állat természetes viselkedését figyelhetik meg, de így legalább valamivel élőbb, empátián alapuló érzéssel közelítenek feléjük. A tévében ugyanis – hiába a dokumentarisztika hűsége – nem közvetlen a találkozás, nincs katarzis, következésképpen nincs a személyiségre mélyebben ható élmény. Voltunk tavalyelőtt egy olyan cirkuszban, ahol én is felháborodtam. A pónik olyan mocskosak voltak, fel sem ültettem rájuk a surmókat. A teve látványosan sántított, a majom pedig evidensen idegbeteg volt. Láttam viszont olyan társulatot is, ahol a ragyogóan csillogó medve – bot, ostor a láthatáron sem volt – tűzbe ment volna a gazdiért, s amelynek oroszlánja cicaként nyalta az idomár nyakát. Ezt kérem – aki tartott valaha állatot, akár csak egy hörcsögöt, tudja – nem lehet erőszakkal kikényszeríteni. Szeretetet törődés és szeretet fejében ad az élőlény.

Szeretem az állatokat, s ezért örülök, amikor tesznek a védelmükben. E rendelet esetében viszont vannak kételyeim. Nem az állatok védelmével kapcsolatban, hanem azzal, hogy a jog vajon a megfelelő céltáblába trafált-e. Mert a cirkuszból kitiltott állatok további sorsa ugyanúgy kétséges lehet. Az ilyen állatoknál a visszavadítás szinte lehetetlen, s amelyik cirkusznak kajára sincs pénze, bizonyára nem fizeti be milliókért Indiába az elefántját egy visszavadítási projektbe. Maradnak az állatkertek, amelyek anyagi helyzete vajon mennyivel rózsásabb a cirkuszokénál? Tudják-e fogadni a „szükségtelenné vált” élőlényeket?

Meg aztán miért sújtsuk a becsületes cirkuszokat is, amelyek megfelelő körülményeket biztosítanak? Olyan egyértelmű, hogy ha egy majom felmászik egy kötélen, megfog és visszadob egy labdát, majd lemászik és bukfencet vet, az veszedelmes állatkínzás?! Mert akkor az állatkert is az. Nem kellene inkább fokozottan ellenőrizni a cirkuszokat? Magyarországon kb. 20 van belőlük. Kocsmából hány ezer, tízezer van? Azokat személyesen ellenőrzi a közegészségügy? 20 cirkusz esetében járhatatlan út az individuális odafigyelés?

Az általános tiltás mindig a legegyszerűbb és a tiltó számára a legolcsóbb. Sejthetjük, a legolcsóbb megoldások nem mindig a leghatékonyabbak.

És akkor még nem szóltunk a képmutatásról, hiszen a cirkuszrendelet mellett az állam nem képes megvédeni természetes faunáját, nincs rá elég pénze, energiája. Az emberek védelme pedig...

Ha így folytatjuk, az lesz a legnagyobb állatattrakció, amikor a kutyám odajön, ha hívom. Ugye Pötyi?

Címkék: állatok