Hogyan lehet a szarból aranyat csinálni?

Barak László | 2007. szeptember 21. - 10:21 | Vélemény

Egy bolond, százat csinál, ez ugye, közhely. Két bolond eszerint kettőszázat. De lehet, hogy eleinte csak 120-at, lásd a szlovák parlament tegnap abszolvált Beneš-párti „gyógytornáját”, magyarán, a „II. világháborús rendezést szolgáló dokumentumok érinthetetlenségéről” szóló határozatot, amelynek szövege, kommentárral együtt – teljes terjedelmben – az alábbiakban olvasható:

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Határozata

 

A II. világháborús rendezést szolgáló dokumentumok érinthetetlenségéről

 

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elfogadja az alábbi kijelentést:

 

„A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa,

 

Nem feledve a II. világháború áldozatainak sérelmeit, és elítélve a kollektív bűnösség elvét,

 

- elutasítva a szlovák és csehszlovák szervek törvényeinek, dekrétumainak, szerződéseinek és egyéb háború utáni döntéseinek megkérdőjelezésére és revíziójára irányuló kísérleteket, amelyek a háborút követő vagyoni és jogi rendezés módosítását jelentenék,

- tiszteletben tartva a győztes és vesztes államok közötti egyezményeket,

- figyelembe véve az 1946. február 27-én kelt, a Csehszlovákia és Magyarország közti lakosságcseréről szóló egyezményt, az 1947. február 10-i, Magyarországgal kötött békeszerződést és az 1949. július 25-i Csorba-tói egyezményt,

- a jó szomszédi kapcsolatok fejlődését kívánva a Magyar Köztársasággal,

- az európai uniós integrációs folyamat folytatására törekedve, és a II. világháború befejezésével, valamint annak kimenetelével összefüggő kérdések lezárására irányuló szilárd elhatározással

 

kijelenti, hogy

 

  1. a háborút követő rendezés keretébe tartozó alkotmányos, törvényi és politikai döntések elfogadása más európai államokhoz hasonlóan a II. világháború és a nácizmus veresége következményeként történt, valamint a potsdami konferencia eredményeibe foglalt nemzetközi jogi elvek alapján,
  2. a Csehszlovák Köztársaság reprezentatív szervei és a Szlovák Nemzeti Tanács háború utáni döntései nem okoznak diszkriminációt, és jelenleg nem képezhetik új jogi viszonyok létrejöttének alapját,
  3. az ezen döntések alapján létrejött jogi és vagyoni viszonyok megkérdőjelezhetetlenek, érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok.“ (ford. Új Szó)

Sok-sok mondatot lehetne vesztegetni erre a gyagyi, vélhetően némi fogalmazás-gátló hatása alatt elkövetett szövegre. Az, úgymond, határozott, kemény mondatoktól kezdve, a legalpáribb, böfögős kabarétréfákat idéző szövegekig bezárólag. Amint épp úgy ösztönözhet eme kinyilatkoztatás a kollektív harakirire vagy éppen kollektív behugyozással végződő röhögésre...

Egyik véglet sem kívánatos és ajánlatos azonban. Sem kollektív, sem pedig egyéni alapon. Különös tekintettel arra, hogy valóban élnek még olyan magyar, nem kevésbé pedig német nemzetiségű halandók, akik a mai napig komoly traumaként élik meg, hogy annak idején, igenis nemzetközi hátszéllel alázták meg őket. Ahhoz sem fér viszont kétség, hogy jelenleg, a hírhedt és kimondottan a csehszlovákiai nemzeti kisebbségekre vonatkozó Beneš-dekrétumok alapján, az égvilágon senki nem gátolható abban, hogy teljes értékű életet éljen, mondjuk, Szlovákiában, de a világon bárhol! Leginkább azért, mert a rendszerváltást követően számos törvény, konkrétan az annak idején, vagyis az 1990-es évek elején elfogadott csehszlovák földtörvény és a restitúciós törvények értelmében mintegy 80 százalékos „terjedelemben“ kárpótolva lettek a vagyonukból nemzetiségi alapon kiforgatott emberek. Persze, eme állításon is lehet vitatkozni, ám csak abban az esetben ajánlott, ha érdemi cáfolatokat sorakoztat föl az elhivatott oponens.

Az is jó előre tisztázandó, az aktuálpolitikai indíttatású köldöknézés és sebfelvakarási kényszer szülte szenvelgés nem sorolható az érdemi vita tárgykörébe. Ilyen alapon ugyanis legalább annyira elhibázott minden egyes határozott és erős politikai mondat” mind a szlovákiai magyar, mind pedig a magyarországi politikai körök részéről, mint amennyire elhibázott a szlovák parlament vonatkozó határozata. Annál is inkább, mivel a mostanában oly intenzíven ragozott és ennek következményeként az érinthetetlenség karanténjába erőszakolt Beneš-dekrétumok az ún. obszolens, azaz kihűlt”, az általános alkalmazhatóság szintjén a forgalomból kivont” törvények kategóriájába sorolandók. Lásd, a cseh alkotmánybíróság vonatkozó határozatát, amely szudéta német kezdeményezésre volt kénytelen megítélni a szóban forgó dekrétumokat! Szóval így.

Mindazonáltal, szomorúan megjegyezhető, nem kevésbé pedig tudomásul veendő: A politikusok minden időben hajlamosak arra, hogy megkíséreljenek aranyat csinálni a szarból. Mi több, amint azt a mellékelt ábra mutatja, ideig óráig még sikeresek is ebbéli törekvéseik... Főként, ha a kritikátlan célközönség elhiszi, hogy minden arany, ami fénylik...

Címkék: Beneš-dekrétumok