Trágyadombi „kultúra”

Ardamica Zorán | 2007. szeptember 26. - 09:13 | Vélemény

Hogy az utóbbi hetekben az MKP – akarva vagy akaratlanul – sokszor adott lovat a Szlovák Nemzeti Párt alá, az nem képezheti nagyobb vita tárgyát. Csáky Pál pártelnökként valamilyen szinten felelős is ezért, sem a magyar, sem a szlovák média nem kímélte, amikor rászolgált a kritikára.

Én magyarként a Poľana alatti lazakban töltöttem gyermekkorom jelentős részét, ahol a szlovák nemzet „legszlovákabbik” része élt és él, ahol időnként némi málnapálinka-pusztítás után megkéselték egymást az unokatestvérek is (noha nem ez volt az általános), s ahol az iskolázottság foka átlagosan a villanyszerelői elitig terjedt, de ahol azért jó és istenfélő emberek laktak és gürcöltek önmagukért és egymásért is olyan kemény körülmények között, amilyeneket a Szlovák Nemzeti Párt „feje” még a 18. századi jobbágyságot ábrázoló filmeken sem látott. Szitkozódtak is az ott élők alkalomadtán (jópár fantáziadús nyelvi fordulatot tanultam és néha uram bocsá’, használok is), de általában nem a gyűlölet vagy a rosszakarat hajtotta őket, hanem a fáradtság és az elkeseredés. Mert amikor valakinek a második tehene pusztul el két hét alatt, vagy a szűnni nem akaró esőtől a földeken rohad, majd pedig a hirtelen jött lehűléstől meg is fagy a kiszedetlen krumpli, amelytől a család és a jószágok megélhetése függ egy éven át, akkor mi mást tehettek volna... De még sosem hallottam, hogy a legműveletlenebb, legrészegebb vagy legdühösebb echte lazaki szlovák Slota-választó akkora bunkósággal beszélt volna ott embertársairól, vagy akár rólunk, magyarokról, mint Ján Slota Csáky Pálról. Hányadéknak és rohadt trágyának (zvratok, zhnilé lajno) nevezte. Én ugyan tiszteletbeli lazaki parasztgyerek lévén egy trágyadombra fektetett deszkán ülve is tudok jóízűen reggelizni, de a ma reggeli hírekben közvetített Slota-féle kijelentést hallva még az én sokat próbált gyomrom is felímeledett... Bármenyi hibát követett el Csáky Pál vagy bármely más magyar politikus vagy ember, hiszen a kijelentés istenigazából minden magyarnak szólt, minden magyart – engem is – provokál, azért ez mégsem kóser. Mert ha Csáky Slota szerint hányadék és rohadt trágya, akkor minden jel arra mutat, hogy – bár sok dologban különbözik a véleményem Csáky Pálétól – én is az vagyok! És valaki szerint bizonyára te is, aki ezt most olvasod. Csak azért, mert ma nyilvánosan szabad ilyet mondani valakire, aki nem tetszik Slotának, s aki esetleg magyar.

Ha a szlovák kormányban egy ilyen ember által vezetett párt ül, akkor az a kormányt minősíti. Ha az ilyen ember büntetlenül okádhat ilyesmit az éterbe, az már az egész szlovákiai politikai és társadalmi kultúrát minősíti. Nem újság, mondhatjuk, de azért időszerű. Sajnos. És ezen a politikai kultúrán változtatni se nem Csáky Pál feladata, se nem az MKP védekező mechanizmusáé. Ők vagy felemelik és elhajítják majd toldis indulatukban a malomkövet vagy inkább nem. Ezen változtatni maga Slota tud (nem tud, nem is akar), a szlovák kormány (nem tud, nem is akar), a szlovák politika en bloc (na erre vagyok én most fenemód kíváncsi), amely azért azonnal elhatárolódhatna, kikérhetné magának, megvédhetné politikai kollégáját stb., ha felfogná, hogy a külföld felé őket is minősíti ez a verbális kultúra. És felvehetné a kesztyűt a szlovák közélet, a szlovák értelmiség, a szlovák civil szféra. Mert ha ők ennyiben hagyják, akkor holnap már nem Csákyt fogják hányadéknak és rohadt trágyának nevezni nyilvánosan, hanem bárkit, aki magyar, aki gyerek, aki szlovák, aki cigány, vagy akin éppen nincs sapka. Erről van itt kérem szépen („szép”) szó. Én egy olyan országban szeretnék élni, ahol gondolni szabad bármit, ahol véleményt is szabad nyilvánítani, de ahol azért felelős (felelős?) egyének emberként kezelik és nevezik meg az embert, nem pedig egy darab szarként, már bocsánat! Akár Csáky Pál az az ember, akár más!