Terminológia, ne hagyj el!
Elemzők szerint Orbán Fidesze az új európai jobbos irányhoz való csatlakozási óhaját deklarálja. Az „új” – reklámhúzásnak elég ósdi jelző – stratégiát a Merkel és a Sárközy vezette országok jelzik. Az állam szerepének megerősítésével teszik sikeressé politikájukat, s országukat.
Hát kérem, azon túl, hogy ez az irány valóban létezik, nem baj, ha látjuk, hogy annak a Fidesznek, amely az MSZP hatalomra lépése óta próbál keresztbe tenni mindennemű privatizációnak (s ebben itthon Fico mintha csak koppintaná) roppant jól jött, hogy mind Németország, mind pedig Franciahon kezdi magát összeszedni. Őket persze nem nyomta annyira a béka segge, mint Magyarországot. Szóval nagyon jól jött ez a hivatkozási alap, hogy a következő választások után még legyen, amit a tejecskébe apríthat a jelenlegi ellenzék.
Végre van mibe kapaszkodni. S ha sikerül a két nagyhatalom pici partnerévé lenni, akkor még tán a balos populizmuson kívül másra is támaszkodhat majd Orbán. Eddig ugyanis csak a magánosítás akadályozása és az államosítás utaltak – messziről – a nemzetstratégiákban gondolkodó német és francia mintára, miközben repkedtek a verbális pofonok, kijutott a liberalizmusnak mindenféle értelemben (mementó: Fidesz-kezdetek... ... ... ...ide a 3 pont nem elég...), kijutott a privatizációnak, kapott eleget a baloldal, s legújabban már a hatvannyolcasok és az avantgárd sem tartoznak a politikailag kóser kategóriába.
Eszembe nem jutna megmondani a legerősebb ellenzéki pártnak, amely szinte biztosan megnyeri a következő választásokat, hogyan is kell politizálni, mert úgysem hallgatna rám. De lassan azért bele illene lapoznia valakinek a történelemkönyvekbe és a művészettörténetekbe, olykor pedig az idegen szavak és kifejezések szótárába, mert az érdeklődő választópolgár – mint amilyen én is lehetnék, ha a Fidesz adna nekem állampolgárságot – egyszerűen nem fogja megérteni ezt a terminológiát. Szidjuk a baloldalt, miközben szociáldemokrata jellegű politikát folytatunk, szapuljuk a liberalizmust, miközben attól pálfordultunk egy nagyot piruettestül, most belekevertük ’68-at Sárközynek való hízelgésül, noha nyugaton sem sokkal különbözött ideológiájában a prágai ’68-tól. Arról nem is beszélve, hogy Nagy Imre újratemetésén Orbán vitte a prímet, s ha 1956 és 1968 között nincs összefüggés, akkor hol van? Az avantgárdról pedig annyit, hogy amikor a Fidesz-féle szaknyelv már régen filológiai érdekesség lesz csak, a nikkel szamovárok még repülni fognak az Avignoni kisasszonyok feje fölött.
