Jubiláló Istvánra társulva

Mint az egyetlen határon túli magyar újságíró, a magyarországi kritikusokkal, írókkal, színészekkel, rendezőkkel, dramaturgokkal le-elülve egy-egy kávéra, sokat tanultam akkor én ott, azokban a 80-as években. A viták hevében eleinte csak kapkodtam a fejem, majd megszoktam a zömében „pesti fiúk” társaságát. Persze, néhányukat ismertem a tévéből, a szerkesztőségünkbe annak idején naponta érkező magyarországi lapok hasábjairól, illetve könyveikből. Az egyik traccspartin egyszer csak hallom: „Az István, a király olyan, mint egy szovjet kolhozünnepség.”

Tekintélyes kritikus jelentette ezt ki, kerekedett is belőle vita, melyre nem térek ki, Veszprémnek is búcsút mondok, mert az idén ötvenéves Magyar Televízióban azóta úgyszólván teljesen megszűnt a klasszikus és kortárs irodalmi művek filmes adaptálása. Viszont él István, a király, alaposan rácáfolva a kritikusra, sőt agusztus 20-a nem múlhat el nélküle Magyarországon, arról nem szólva, hogy a rendszerváltásig telt ház előtt játszották a Nemzeti Színházban, s Dunaszerdahelytől kezdve New Yorkig számos helyütt vitték színre külföldön.

Most meg mit ád isten, az MTV Szörényi-Bródy rockoperájának jubileumi előadására készül, 2008 augusztusában lesz 25 éve, hogy a Királydombon bemutatták az István, a királyt. Társulat címmel országos tehetségkutató, pontosabban szereposztó versenyt hirdettek, melyre a vártnál jóval többen jelentkeztek. De ez a nézők szempontjából sem baj, a meghallgatásokon készült felvételeken már eddig is jókat derülhettünk a sok fura önjelölt Istvánon, Sarolton, Koppányon, Rékán, Gizellán. Ugyanakkor némely tehetségek láttán biztosak lehetünk benne, hogy a többlépcsős válogatás során, melybe a nézőket is bevonják, meglesz a nyolc főszerepre alkalmas ember. És a jubileumi előadás végén alighanem már tapsolni fog az a bizonyos kritikus. Él, még ő is.