A szlovák-magyar iszony természetrajza

Barak László | 2007. október 4. - 12:03 | Vélemény

„A Szlovák Köztársaság kabinetje szuverén ország kormánya és egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy más országok, elsősorban Magyarország legmagasabb rangú képviselői úgy viselkedjenek Dél-Szlovákiában, mintha Észak-Magyarországon lennének.“ Az idézet Robert Fico szó szerinti szövege, amelyet Sólyom László, a magyar köztársasági elnök komáromi „magánlátogatása“ margójára nyilatkoztatott ki, mert nem tetszett neki, hogy Sólyom kendőzetlenül bírálta a szlovák politikai elit bizonyos, a szlovákiai magyarokat érintő tetteit...

Aki legalább kettőig képes számolni, nyilvánvalóan azzal válaszol az efféle szűkkeblű, sőt barátságtalan és konfrontatív kinyilatkoztatásra, hogy bármely magyar politikus azért viselkedhet úgy Dél-Szlovákiában, mint Észak-Magyarországon, mert az Európai Unió területén tartózkodik, tehát tulajdonképpen otthon van. Egyébként, például e sorok írója, ám egészen biztosan más, egészséges szlovák állampolgárok is, épp úgy viselkedhetnek és viselkednek Győrben, de akár Párizsban is, mint idehaza, Dunaszerdahelyen vagy Pozsonyban, esetleg Zsolnán… Mert erről szól az Európai Unió, ha ezt esetleg Robert Fico nem tudná…

Más kérdés, hogy mennyire volt szükséges és szerencsés Sólyomnak egy, úgymond, magánlátogatás alkalmából a szlovák belpolitikai történéseket Komáromban is minősíteni, mégpedig akarva-akaratlanul teátrális módon. Ha ezt már, kétségkívül indokoltan, egyébként is többször megtehette s meg is megtette, nem utolsósorban az efféle minősítések kinyilatkoztatására hivatott fórumokon!!! Félre értés ne essék, a legkevésbé sem arra megy ki a játék, hogy Sólyomnak nincs igaza a Beneš-dekrétumok érinthetetlenségét deklaráló szlovák parlamenti határozat helytelenítése tekintetében! Pusztán arról van szó, vajon mennyiben enyhítheti az efféle „direkte beszólás“ a szlovák-magyar viszonyt jelenleg jellemző feszültséget. Amint a mellékelt ábra mutatja, egyáltalán nem enyhítheti. Sőt, munícióként szolgált a szlovák nacionalizmus képviselői, nevezetesen az egyik efféle kulcsember, Robert Fico számára.

Az is egyértelmű, hogy a két ország közti feszültséget az égvilágon senki más nem sínyli meg, csak a szlovákiai magyarok. Hiszen Sólyom László, mint aki jól végezte dolgát, hazament, a szlovákiai magyarok pedig itthon maradtak… A szlovákiai magyar politikusokkal együtt. Mármost, nyilvánvaló, hogy a szlovákiai magyaroknak, a szlovákiai magyar politikusokkal egyetemben, elsősorban Szlovákiában kell otthon érezniük magukat. Azon túl, hogy Győrben, Budapesten, Párizsban, Brüsszelben, meg EU-szerte is otthon lehetnek. Egyértelmű az is, az ember ott érzi magát otthon, ahol a családja, munkahelye, felmenőinek sírjai, s persze politikai képviselete van… Magyarán, ahol a mindennapi kenyerét beteremtheti és elfogyaszthatja, ahol az érdekei érvényesítéséért napi szinten kénytelen megküzdeni. Ilyen értelemben, bármilyen furcsán hangzik, az, hogy mit nyilatkozik egy magyarországi politikus, csupán másodrendű szempont ahhoz képest, hogy miként nyilvánul meg vagy milyen megnyilvánulásokra kap alkalmat, többek között, a szlovák kormányfő…!

Az sem mindegy továbbá, hogy a szlovákiai magyar politikusok milyen módszereket, milyen utat választanak a saját, de leginkább lehetséges választóik érdekeinek érvényesítésére. Ahhoz sem kell képzett politológusnak lenni, hogy az ember legalább elgondolkodjon azon, vajon mi a jobb a szlovákiai magyaroknak: Jobb e az, hogy a magyarországi politikusok a kinyilatkoztatások szintjén, azaz elméletileg tejben-vajban fürösztik őket, avagy jobban járnak-e, ha idehaza, Szlovákiában érvényesíthetik állampolgári jogaikat, mégpedig gyakorlatilag…? Jobb-e a Magyar Koalíció Pártjának, hogy elméletileg „koalícióképes”, de legalább is a békés egymás mellet élés elve alapján létezhet a magyarországi pártok szinte mindegyikével, avagy jobb és célravezetőbb helyzet-e az, hogy gyakorlatilag szinte az egész szlovákiai politikai spektrummal hadban áll? Egyrészt azért, mert a szlovákiai politikai spektrumba eleve bele van kódolva a hungarofóbia, másrészt azért, mert a szlovákiai magyar politikusok javarésze ugyancsak szlovakofób és szinte kizárólag a saját „nemzeti szemüvegén” át hajlandó vizsgálódni az állampolgári, de az emberi létezés legalapvetőbb kérdéseiben is.

Ha valaki nem értené ez utóbbi bekezdést, az itt a kérdés: Vajon a Magyar Koalíció Pártja politikusainak elsősorban Magyarországon vagy Szlovákiában kell-e szövetségeseket keresniük és találniuk céljaik megvalósítása érdekében?

A válasz, szerény véleményem szerint, egyértelmű: A szlovákiai magyar érdekek gyakorlati érvényesítése elsősorban Szlovákiában lehetséges. Akkor is, ha ez helyenként bizony korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek a vonatkozó szentenciák látszanak. Bár, ha zsigeri előítéletek és indulatok vagy érzelmek nélkül képes valaki visszatekinteni 1998-2006 időszakára, egyértelmű, hogy nagyságrenddel normálisabb volt a szlovák-magyar viszony, mint jelenleg. Korántsem biztos, hogy csak azért, mert olyan a szlovák kormány összetétele most, mint amilyen…