Hatalmi játszmák*

Barak László | 2007. október 27. - 10:54 | Vélemény
Már csak az hiányzott a múlt héten, hogy Vladimír Mečiar doktor vagy egykori titkosszolgálati főnöke, Ivan Lexa is belebonyolódjon a szemforgatási procedúrába Horváth György alkotmánybíró esete kapcsán.
Miért is ne, hiszen a makulátlan közerkölcsök büntetlen előéletű etalonjai ők… Jogilag! Ilyen alapon tehát, ha bárki a nyilvánosság előtt azt állítaná róluk, hogy címeres gazemberek, az ő irányításukkal nyúlták le annak idején a fél vagy tán egész Szlovákiát, továbbá nem ám kabátlopási ügybe keveredtek, hanem emberrablásiba, mit több, egy Remiáš nevű fiatalember elemésztésével kapcsolatosan is a közvélemény látókörébe kerültek – tovább is van, mondjam még? –, nyilván azonmód a legdörzsöltebb ügyvédekért kiáltanának, és úgy elintéznék az „alaptalanul vádaskodót“, hogy arról koldulnának még az unokái is. Csak azért, mert volt, ugye, itt pár „köztársasági elnöki amnesztia”, amelyet a véletlenek szerencsés összejátszása folytán a lehetséges bűnös maga magával szemben hirdethetett meg…Ennyit ennek az országnak a mocskos közelmúltjáról. Amelynek, mármint a közéleti mocsoknak, a lehetséges delikvensek tömeges fölhozatalán kívül objektív okai is voltak. Például akár a tudatlanság vagy éppen a trehányság, balekség is lehetett az. Ez a szerencsétlen Horváth doktor ugyanis 1993-ban nem biztos, hogy azért nem vezette ám el az általa képviselt cégből a forgalmi adót, mert nem akarta. Esetleg nem tudta, hogy el kell, vagy pedig egyéb ügyletei mellett megfeledkezett róla. Bárhogy is volt, kiszabták rá a büntetést, feltételes szabadságvesztés formájában. Ennyi. Aztán Horváth György jól viselkedett, s megint csak a törvény szerint, mentesítették őt a büntetés alól. Magyarán makulátlan polgár lett ismét. Jogilag! Aztán meg, láss csodát, a szűk esztendőket bő esztendők követik alapon, alkotmánybírónak jelölték őt. Mivel megfelelt a törvény által szabott feltételeknek, s persze kellő szerencséje is volt, alkotmánybíró lett belőle. Normális viszonyok között itt a sztori vége.Csakhogy ez az ország olyan messze van egyelőre a normális viszonyoktól, mint Ján Slota – erkölcsi és íkúbajnok – attól, hogy belépjen a Magyar Gárdába. Mert mi történt? Valaki vagy valakik elővették Horváth afférját a jogi süllyesztőből, hogy takaros kis sajtóhadjáratot szítsanak, úgymond erkölcsi alapon! Merthogy milyen kellemetlen az ilyesmi; meg a „nullatolerancia“ a közéletben; különben is ejnye-ejnye, le kéne váltani a Horváthot vagy éppen monnyon le, meg mit tudom én…Horváth György viszont azért lenne hülye, ha lemondana, mert ha már úgy belebarmoltak a múltjába, ahogyan, vélhetően ő lett az alkotmánybírói testület legstabilabb bírája. Olyan szempontból egészen biztosan, hogy a hatalmi játszmákra mindenkor kapható erkölcstelen gazembereknek immár nem lesz módjuk megzsarolni őt sem alkotmánybírói, sem pedig magánemberi minőségében…Az oknyomozó újságírók pedig, főként akik oly elkötelezetten tupírozták ezt az affért, foghatnák magukat és utánajárhatnának: vajon kiknek, hol és miért lehetett annyira az útjában ez a Horváth, hogy éppen most kellett előkerülnie az aktájának…?Barak László*Az írás megjelent az Új Szó hétfői számában is.