Pofára esés előtt

Barak László | 2007. november 5. - 11:53 | Vélemény

Nyilván csak a köznép tudatának avatott kutatói képesek megmondani, mit eszik a köznép Szili Katalinon a magyar parlament elnökén. Mert azon túl, hogy hajlamos a mélynemzeti allűrökre, csak azzal tűnik ki, hogy vélhetően épp olyan fogalmazásgátlót szed, mint Medgyessy Péter kollégája. Aki, ha megszólal épp annyira nincsen a mondataiban vagy alany vagy éppen állítmány, mint az ambiciózus nagyasszony mondataiban…

Az egyébként köztudott tény, hogy Szilinek legalább annyira nem szimpatikus a szocik regnáló miniszterelnöke, mint amennyire Orbán Viktor rühelli Gyurcsány Ferencet. Persze egészen mások Szili indítékai, mint azok, amelyek Orbánt motiválják. Egyrészt vélhetően az sem tetszik neki, hogy Gyurcsány és hívei anno nem nagyon lelkesedtek köztársasági elnöki ambícióiért. Bár most, hogy alkalmunk nyílt megismerni Sólyom Lászlót, nyilván még Szilinek sem lett volna különösebb gond az ő teljesítményét überelni... A legnagyobb szálkaként azonban nyilván az a tény gátolja Szili Katalin tisztánlátását, hogy annak idején Gyurcsány úgy elverte őt az MSZP pártelnöki posztjáért vívott csetepatéban, mint ég a határt. Csakhogy, akkor még öszödi affér ide vagy oda, nagyságrenddel jobban állt a posztkommunista apparatcsikokkal jócskán teletűzdelt Magyar Szocialista Párt szénája, mint most. A gazdasági reformok még valahol a láda fiában voltak akkor, ezért könnyű volt Gyurcsánynak nyomulnia. Másrészt, a Fidesz ádáz attakjai nyomán szokás szerint megmakacsolták magukat a pufajkákat elegáns öltönyökre váltó exkomcsik.

Csakhogy most már tartósan oda a dicsőség, az MSZP népszerűtlensége történelmi csúcsokat dönget. Holott egészen nyilvánvaló, hogy Orbán Viktorék legalább annyira nem jelenthetnek alternatívát Magyarország számára, mintha holnap reggel feltámadna Vitéz Nagybányai Horthy Miklós őfőméltósága. Vagy Károlyi Mihály, a vörös gróf. Mert a Fidesz jelenleg hangoztatott gazdaságpolitikai elképzelései kb. azon a szinten obszerválhatóak, mint az utóbbi elképzelései…

No szóval, Szili azért pofozza a szart most már a nyí1t színen saját pártelnöke rovására, mert azt gondolja, eljött az idő, hogy revansot vegyen meglehetősen izgága pártelnökén. Gyurcsánnyal azonban így sem lesz semmiképpen könnyű dolga, hiszen neki, mármint Gyurcsánynak, azon túl, hogy okosan bebetonozta pártbeli hatalmát, küldetéstudata is van. Magyaroszág megmentését illetően… Szili Katalinról viszont kilométerekről ordít, a legkevésbé sem azért kritizálja most a magyar kormány politikáját, mert jobban konyítana a hatalomgyakorláshoz, mint ellenlábasa. Semmi más nem vezeti őt, mint az, hogy csapatokat toborozzon egy párton belüli palotaforradalomhoz.

Egyébként tök mindegy, hogy mi lesz ennek nótának, vagyis mozgalmi indulónak a vége. A népszerűtlen intézkedések foganatosítását, sőt, további fokozását nem lehet megúszni Magyarországon. Illetve ideig-óráig meg lehet úszni akármit, csakhogy ez esetben minden egyes politikus abba a verembe esik majd bele híveivel együtt, amelyeket mostanság oly nagy vehemenciával egymásnak ásnak. Végül is, talán épp erre lenne szüksége Magyarországnak…? Mármint, hogy a köznép még jobban pofára essen…?