Tudatos vásárlók leszünk?
Kaptam egy elektronikus levelet, amelynek írója, illetve továbbítója arra kér, ne vegyek egy bizonyos édesség- és tejtermékgyár termékeiből, mert azzal megakadályozhatnám, hogy egy nagyon ismert és finom magyar édesség gyártója, melyet a „bojkottálni való” cég megvett, tönkremenjen.
Merthogy a konkurencia eliminálása volt a cég megvételének hátterében. Hát igen, az a fránya globalizáció! Ez az egyik árnyoldala. A hazai, külföldi marketinggel nem rendelkező termék kiszorul a piacról, aztán vagy jobbat kapunk helyette külföldről, vagy nem. Illetve a külföldit is belföldön gyártjuk majd, mint a francia autót Törökországban, az amerikai gitárt Indonéziában, vagy a magyar szalámit esetleg Kínában...
Ami persze nem túl nagy baj, ha rendesen dolgoznak.Visszatérve az ilyen civil (tényleg civil? remélem!) levélkampányokra: jók is, meg nem is. Jók, mert felhívják a figyelmünket - részben átveszik a sajtó szerepét, illetve megkísérelnek hatni a piacra. Nem jók, mert ilyenkor általában már nincs mit tenni, s csak kétségbeesett szalmaszálkeresésről van szó. Bár még mindig üdvösebbek, mintha az állam hatalmi pozícióból avatkozna be a szabad piacba.
A romantikus védegyletek kora talán már régen lejárt. Viszont egy jól szervezett országos civil kampány, amely képes hatást gyakorolni a megcélzott vállalatra és / vagy az állam törvényhozására, sosem elvetendő. Ha másért nem, azért, mert rákényszeríti az illetékeseket, vegyék tudomásul a vásárló akaratát, az ország gazdaságának érdekeit. Ami persze - mint a pedagógus fizetése... - kevés, de azért kell. Némi észszerűsség nem árt a szabályozásban sem... Mert a hosszú távú, feltételeket tisztázó szabályozás nem aktuálpolitikai, az éves inflációs mutatókat megregulázandó hatalmi beavatkozás (Vö. Fico kontra multik).
