Szociális üzletláncok?

Ardamica Zorán | 2007. november 15. - 09:22 | Vélemény
Aszonygya - és egyfolytában mondja - a szlovák kormányelnök, hogy ha megregulázza a legnagyobb üzletláncokat, akkor nekünk, vásárlóknak hűdejó lesz! Ráadásul végre felvirágzik a szociális állam, amit egyébként már másfél éve igérget.

Na, akkor gondolkodjunk (sör nélkül is működik...): Ha én, teszem azt, multinacionális üzletlánc vagyok, akkor tudom a legjobb, legelfogadhatóbb eladási ár / bevétel arányt biztosítani, ha minél szabadabban mozoghatok a piacgazdaságban, s van némi motiváló versenytársam is. Ha valaki engem megreguláz, vagyis szűkíti az üzleti mozgásterem (például megszabja a számlák lejártának határidejét, csökkenti akciós lehetőségeim, maximalizálja a haszonkulcsom, szabályozza a bér- és a reklámpolitikámat stb.), akkor nekem logikusan kevesebb lehetőségem lesz profitot termelni.

Ha kevesebb lehetőségem van profitot termelni, de nekem igenis profitot kell termelnem, azért vagyok - különben nem éri meg itt lennem és kivonulok e földről, mint a pinty (és mint az elektronikai vállalatok pár éve Magyarországról) -, akkor a maradék lehetőséggel kell minimum ugyanannyi hasznot produkálnom. Eddig ugye ez könnyen érthető, nem kell hozzá közgáz.

Kevesebb üzleti lehetőség által ugyanolyan - vagy esetleg növekvő (hiszen az a fejlődés!) - gazdasági eredményt létrehozni vajon mit jelent a vásárló számára? Na mit? Áremelkedést! Na, akkor gondolkodjunk még egyszer (most már azért jól jönne az a sör...): Mit ér el az állam, ha megregulázza az üzletláncokat? Azt, hogy a vásárlónak nem lesz hűdejó, sőt rosszabb lesz. És nem virágzik fel a szociális állam.

Hiszen a szociális állam nem attól szociális, hogy megmondja, ki és mennyit, hanem attól, hogy abban jó szociális körülményeket teremtenek. Stabilan.

Egyébként én még megéltem azt a rendszert, amelyben a szintén szociális állam mondta meg, mi legyen az állami - mert csak állami létezett - üzletben és mennyiért. Emlékezzünk csak: két üres polc fölött egy félig teli, azon egyetlen fajta termék egy fajta áron. Az volt ám a választék! Az áremelés meg úgy ment végbe, ha nem akarták bejelenteni, hogy az egy fajta termék mellett egy hétre megjelent még egy tök ugyanolyan, csak rosszabb csomagolásban, magasabb áron. Aztán egy hét múlva az eredeti termék eltűnt, maradt a drágább. Hát ilyen volt az elvtársak szerint szintén szociálisnak mondott szocialista gazdaság vásárlói szemmel.

Na, akkor most már gondolkodhatunk!

Hol a söröm?!
Címkék: áruházláncok