Feledni - ha lehet - Trianont és a párizsi békeszerződést

szilva | 2007. november 21. - 12:01 | Vélemény
Néhány helyen ingyengulyással, tűzijátékkal készülnek a karácsony előtti decemberi éjjelre: a huszonegyedikei éjfélre. Sokan viszont még fel sem ocsudtak, vagy fel sem fogták, milyen történelmi jelentőségű pillanat közeledik.

Szlovákia és Magyarország is belép az úgynevezett schengeni rendszerbe. Megszűnik a határellenőrzés, Ukrajnát kivéve bárhol átléphetjük bármelyik más szomszédunk határát, amelyek az eddigiekhez képest tovább légiesülnek. Nemcsak jelképesen, hanem valóságban is belépünk a huszonegyedik századba. Amikor legalább gondolatainkban, értékrendünkben, cselekedeteinkben végre felednünk kellene a Trianon és a második világháború utáni párizsi békeszerződés okozta traumát. Még akkor is, ha lélekben ez teljesen nem is lehetséges.

Mert már másról, semmiképpen sem romantikus képzelődésről, sirámokról, szélmalomharcról szól a mai világ. És a szlovákiai magyarság jövője, amely minden belpolitikai ostoba, nacionalista feneség ellenére még inkább tőlünk függ. Elsősorban műveltségünktől, kreativitásunktól, mert egyénenként csakis ezekkel az értékekkel válaszolhatunk korunk kihívásaira. Miként szlovákiai magyar nemzeti közösségünk is. Nézzünk végre szembe a valósággal: Ha színvonalasak lesznek a magyar tannyelvű iskoláink, akkor a szülők oda járatják a gyermeküket. Ha nem, akkor szlovákba adják vagy a határon túlra, a magyarországi, esetleg a csehországi intézményekbe. Ugyanez érvényes a Selye János Egyetemre és a nyitrai felsőoktatási intézményre is. Ezek is csak akkor lesznek életképesek, ha felkészült szakembereket és nem munkanélkülieket nevelnek. Folytathatnánk hosszasan, mert a fenti példa minden területre, minden szinten érvényes.

Szülőföldünk, az egész dél-szlovákiai régió csak akkor virágozhat fel, ha kiművelt emberfők irányítják minden szinten. Lehetőleg magyarok, de ez nem lehet elsőszámú szempont, hiszen értelmes szlovák, német, cseh vagy más nemzetiségű, demokratikus érzelmű ember sosem árthat annyit, mint egy fafejű magyar. De azért kívánatos lenne, hogy ama emberfők többsége azért magyar maradjon, miként szülőföldünk is. Ehhez azonban dolgozni, tanulni kell, nem pedig siránkozni, sérelmekről darvadozni, hamis illúziókat kergetni, gyűlölködni, más nemzet fiait ócsárolni, vég nélkül ragozni Trianont és a párizsi békeszerződést, amelynek számos következménye – távolról sem minden, ez is tény – az uniós tagságunknak és legújabban Schengennek köszönhetően megszűnőben van. Ideje már tudatosítani és élni a lehetőségekkel.

Hétfőn a somorjai Fórum Kisebbségtudományi Intézetben Hannes Swoboda neves osztrák szocdem politikus szlovákiai magyar értelmiségiekkel találkozott. Többen anyanyelvi szinten angolul és színvonalasan, tényekkel elemezték hazai magyarságunk helyzetét és gondjait. Akadt azonban olyan hozzászóló is, aki szlovákul is alig tudta elmakogni sérelmeit, bajait, kusza gondolatmenetét. Nyilván nem kell hozzátennem, hogy ki segített sokat és ki ártott ügyünknek. Miként az sem, hogy melyik a követendő példa.
Címkék: schengeni övezet