Szorgalmas sztrájkolók!!!
Ne kövezzenek meg érte, akiket nem érint, s elnézést is kérek az általánosításért, de a számok és a tények késztetnek rá: a pedagógusok még húsz évvel a rendszerváltás után is az egyik leglehetetlenebb és legtehetetlenebb társaság, ami az érdekérvényesítést és érdekvédelmet illeti. Nem csoda, hogy mind Magyarországon, mind Szlovákiában az aktuális rendszer kiszolgálói között tartják számon, s csak kevesen számítanak közülük igazán értelmiséginek.
Én is tanár ember vagyok, így annál kellemetlenebb a saját fészkembe piszkítani. Bár ez nem is annyira piszkítás, mint a piszok, a jól álcázott por felkavarása, kisöprése a szőnyeg alól. Mondhatni: tisztító, tisztázó szándék vezérel.
Mit lát ma a polgár? Hogy a magyarországi sztrájkhullám – nem mintha okvetlenül mindenben egyetértenék a sztrájkolókkal... – legnevetségesebb metódusát a tanítók választották. Akárcsak anno, a kilencvenes években Szlovákiában. A hírek szerint csak néhány száz iskolában szüntették be a munkát, azt is úgy, hogy közben dolgoztak. Az igazgatók általában nem sztrájkoltak, néhol csak egy-egy óra maradt el. Volt olyan, hogy beengedték a suliba a gyerekeket, s vigyáztak rájuk. Az eszem meg elmegy...
Könyörgöm, hát milyen hatás vált ki az ilyesmi a társadalomból?! Tessék este bezárni az iskolát, s csak holnapután reggel érkezni munkába. Akkor majd a tanácstalan, dühös szülőknek eszébe jut, hogy tényleg van valami gond, ami miatt az oktatók nem foglalkoznak – egyáltalán! – a gyerekkel. Vigye el a szülő munkába, vagy vegyen szabadságot, vagy béreljen bébiszittert! Kerüljön pénzébe, veszítsen időt! Majd akkor a szülő gyakorol nyomást az iskola fenntartójára. Gondolkozzon el azon, miért keres egy pedagógus kevesebbet, mint egy jó kőműves, vízvezeték-szerelő, egy bébiszitter! De ez így minimum közröhej! Ja, és aki bent volt ugyan a munkahelyén, gyereket felügyelt, de nem tanított, az majd valamelyik munkaszüneti napon pótolja a tanórát... ezen talán még a kis elsősök is könnyhullatós hahotában törnek ki...
Hát ne csodálkozzon a pedamókus, ha eztán még véletlenül sem követi a bére az inflációt, hiszen most aztán megmutatta, nincs miért félni tőle, s ha a munkája eszmei értékét nem számítjuk, hiszen azt senki sem számítja – ez itt a gond –, nem is méltó tiszteletre, rúghatják, taposhatják kedvükre a kormányok, szülők, gyerekek, mindenki!
Milyen vasutassztrájk lenne az, amely során menetrendszerűen közlekednének a vonatok, esetleg csak két percet késnek? (Japán?)
Találós kérdés: Milyen munkabeszüntetés az, amely során nem szüntetik be a munkát? Válasz: Pedagógussztrájk!
