Befeketített befektetők
A hírek szerint a Magyar Koalíció Pártja dunaszerdahelyi alapszervezete állítólag összefogott a kormánypárti Smer és HZDS helyi szervezeteivel, a Csemadokkal, sőt, a helyi Matica Slovenskával is. Nem semmi, főként, ha köztudott, az MKP dunaszerdahelyi tótumfatumai a Maticának, a HZDS-nek, no és Smernek a szagát sem bírják. Legalábbis olyan alkalmakkor, amidőn Szent Istvánunk meg az 56-os hősök emlékműveinél verik magukat a földhöz. No és a kurva Beneš-dekrétumok ellen fenekednek hitbéli meggyőződésből... A szövetkezés azonban ezúttal környezetszennyezési célból történt!
Persze akiknek csak hitük vagyon, eszük pediglen semmi, – ha viszont lenne is, esetenként nem célszerű használniuk – alkalom adtán megtalálják a maguk hitbéli elvbarátait. Általában csak látszólag valamiért, sokkal inkább valami ellen. Nos, az összeborulás kovásza ezúttal nem más, mint a linzi, azaz osztrák érdekeltségű Banner Baterien akkumulátorgyár. Amelynek tulajdonosai arra vetemedtek, hogy a Dunaszerdahellyel szomszédos Egyházkarcsa kataszterében akarnak üzemegységet létesíteni.
De mi is itt a gond, amely okán a tűz a vízzel, vagyis az MKP a Matica Slovenskával házasodott ? Nos, az egyik probléma nyilvánvalóan az, hogy a sógorok nem a dunaszerdahelyi önkormányzatot keresték meg befektetés céljából. Ez már önmagában is ok lehetett a befeketítésükre… A másik probléma az lehet, hogy a szóban forgó kataszterben több olyan magántulajdonú terület is van, amelyek közvetve vagy közvetlenül kötődnek némely, a dunaszerdahelyi önkormányzathoz közel álló befektetőcsoportokhoz is. Amelyek tagjaiban fölmerülhetett a rémkép, hogy a birtokukban lévő területek idővel esetleg vesztenek az értékükből, ha egy gyár létesül a tőszomszédságukban. Ez esetben aztán persze teljesen lényegtelen, hogy az adott gyárban éppen ólmot és kénsavat tartalmazó akkumulátorokat gyártnak, amint a Banner Baterien üzemegységeiben, netán ólommentes intimbetétet, esetleg környezetbarát csallóközi ásványvizet töltenek ott – gyárilag. A gyár tehát bizonyos érdekcsoportok szerint eleve nem lenne jó helyen. Ugyanis nem illik bele a horizontba. Mármint abba a látóhatárba, amelyet akkor vizionáltak a szóban forgó telkek megvásárlói, amikor még azt sem tudták Egyházkarcsán, hogy eszik-e, avagy isszák a Banner Batrien céget.
Mindegy, a Banner Baterien projektje hónapokkal ezelőtt olyan stádiumba került, hogy immár csak egyetlen engedély, az Európai Uniós normák szerint igazodó szlovákiai környezetvédelmi főfelügyelőség engedélye szükséges az építkezési munkálatok megkezdéséhez.
Nem csoda, hogy ekkor indult be teljes gőzzel az a kampány, amelynek célja a Banner Baterien befeketítése, majd kiűzetése Egyházkarcsáról. Mégpedig, úgymond, környezetvédelmi aggodalmak miatt. Mivel, ugye, az ólom meg a kénsav – az akkumulátor alapanyagai – nem éppen környezetbarát elemek. Hát igen, emberi fogyasztásra tényleg egyik sem alkalmas. Főként, ha mákos rétes helyett ólmos rétest konzumálna az ember. A kénsavtól pedig nyilván sokkal egészségesebb a kisüsti barackpálinka. Lévén, előbbitől azonnal, a baracpálinkától pedig csak évek múltán krepál be az ember…
Szóval, elég az hozzá, hogy került a dunaszerdahelyi önkormányzat, jobban mondva, az MKP helyi politikusai „feketítő seregébe” egy Kukkónia elnevezésű polgári társulás is, amely, állítólag, mintegy ötezer aláírást szedett össze az akkumulátorgyár ellen tiltakozandó. Ezzel párhuzamosan Pázmány Péter fűhöz-fához jegyzett levelei lettek volna hivatottak csodafegyverként hatni. Vagyis szegény egyházkarcsai önkormányzatot, közvetve pedig a Banner Baterient szinte akkordban munkálkodva jelentgették föl. Ami viszont a legfigyelemreméltóbb, mindezt anélkül cselekedték meg Dunaszerdahelyen, hogy egyáltalán hajlandóak lettek volna tájékozódni a szóban forgó beruházás legilletékesebbjénél, Banner Baterien házatáján. Holott, az egyházkarcsai önkormányzat közvetítésével többször is meg lettek invitálva Linzbe az ellenkampány szervezői. Nevezetesen, az MKP dunaszerdahelyi tagjai, a dunaszerdahelyi önkormányzat képviselői, s persze a Kukkónia vezetője, egy Horváth Ákos nevű ember, aki nem mellesleg a dunaszerdahelyi városháza alkalmazottja. Egyikük sem volt hajlandó személyesen meggyőződni, hogyan gyártják Linzben az akkumulátorokat, mégpedig egy lakópark kellős közepén…
Persze, miért is lettek volna kíváncsiak, ha igazából a legkevésbé sem a valós környezetvédelmi okok miatt ellenzik a beruházást. Ha ugyanis valóban így lenne, legalább arra a csütörtökön megtartott egyházkarcsai falugyűlésre betátották volna a szájukat, amelyen a Banner Baterien tulajdonosai környezetvédelmi szakemberekkel együtt találkoztak a község lakosaival és válaszoltak azok kérdéseire… A Kukkónia képviseletében egyedül Horváth volt jelen, érdemi kérdést azonban nem volt képes megfogalmazni. Azon kívül, hogy félénken elmondta, tudomásul veszi ugyan, hogy az akkumulátorgyártás technológiája többszörösen biztosított zárt rendszerű, vagyis teljességgel kizárt a környezetszennyezésnek még csak a lehetősége is, ám szerinte, úgymond, nagyobb lesz a beruházás kára, mint a haszna.
Egyébként bizonyos szempontból igaza van Horváthnak. Már most nagyobb a kár mint a majdani haszon. Ő maga és a Dunaszerdahelyi emképésok ugyanis semmi mást nem cselekedtek, mint azt, hogy immár ki tudja, hányadszor, önérdekből keverték és keverik a szart. Amely cselekmény nem más, mint nyilvánvaló környezetszennyezés!
