Seggnyalók kerestetnek, madárijesztőkkel tele a padlás!
A hatalmi pozícióban lévő politikusok kivétel nélkül seggnyaló újságírókról álmodoznak. Aztán általában vesznek is maguknak ilyeneket. Igaz, nem az állatkereskedésben, ahol a valódi ölebeket szokás, hanem az ún. médiabazárban, azaz a „használt újságírókkal” kereskedő jelképes piacon... Előbb-utóbb persze az efféle önámító tranzakciókba beledöglik a gazdi, mert tökéletesen elveszti józan ítélőképességét. A seggnyalásra idomult ölebek meg oda se neki, türelmesen kivárják a soron következő hülye politikust.
Ennyit arról, hogy Róbert Fico kormányfő és Ivan Gašparovič, a szlovák államfő kormánypárti, azaz állami sajtótermékekről álmodik. Járkáljatok csak halálra ítéltek…
Más, de nem egészen: Finoman szólva, nem valami korszakalkotó taktikai lépés Ficóék részéről azzal riogatni a szlovák közvéleményt, hogy a Magyar Koalíció Pártja velük riogatja magyar közvéleményt és az ilyesmire fogékony EU-politikusokat. Mert, ugye, nyilvánvalóan a bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű szindrómájával állunk szemben. Ráadsául, mivel az MKP deklaráltan a szlovákiai magyar kisebbség érdekvédelmére hajtó politikai képződmény, vagyis egy korlátolt felelősségű etnikai színjátszó csoport, eleve érdekelt lehetséges választói permanens kétségbe ejtésében – különösen ellenzéki státusban. Lévén nekik, mármint a lehetséges választóknak és önnönmagának is bizonyítania kell a létjogosultságot… Ha viszont egy hatalmi pozícióban sütkérező párt vetemedik riogatásra a kisebbséggel szemben, az a cselekmény tulajdonképpen egy kicsinyes, egyszersmind közveszélyes szélhámoskodással fölérő gazemberség! Amely eleve ugyanúgy végződik, mint az újságíróvásárlás.
