Truccolni a győzteseknek sem szabad...
Az istenért sem szeretnék a magyarsztár- és ikongyalázás bűnébe esni, de nekem személy szerint nem nagyon tetszik, hogy Kovács Ágnes nem akar versenyezni a pekingi olimpián. Mégpedig úgy, hogy nem a vonatkozó bejelentés időpontjától, azaz rögtön fejezi be aktív úszói pályafutását, hanem a olimpia küszöbén sorra kerülő országos magyar úszóbajnokságot követően. Az efféle döntés ugyanis óhatatlanul felvetheti a teátrális trucc gyanúját.
Amely gyanút még inkább megalapozza az a tény, hogy a szóban forgó döntést a Magyar Antidopping Csoport illetékesei és a közte lejátszódó tavalyi konfliktussal indokolta.
Áginak, úgymond, azóta nagyon nehéz az uszodába járnia. Mivel szerinte úgy szívatták őt meg, hogy nem érvényesítették vele szemben az ártatlanság vélelmét. Holott, nála talán senki nem tudja jobban, ha egy ellenőrzés céljából megkeresett sportoló nem tud kellő mennyiségű vizeletet szolgáltatni a vizsgálathoz, majd úgy elhúz a tett színhelyéről, akár az atyaúristen unokája, eleve gyanút ébreszt a hivatásos doppingellenőrökben, a sporttársakban. A laikusokban nem kevésbé. Mégpedig egyszerűen azért, mert evidensen úgy tűnhet föl az efféle viselkedés, mint azoké a rajtakapott sportolóké, akikről végül minden esetben kiderült, hogy kokszoltak.
Kovács Ágnest ráadásul, ugye, fölmentették a doppingvétség gyanúja alól mind odahaza, mind pedig nemzetközileg. A legkevésbé sem elegáns tehát, sőt, némely szőkékre jellemző megjegyzés az Ágié, miszerint: teljesen mindegy már, ki volt a hibás a szóban forgó eset kapcsán. Okkal feltételezhető ugyanis, hogy ő volt az. Egyrészt, mert nem volt hajlandó alárendelni magát azoknak az általa is vállalt előírásoknak, amelyek a doppingvizsgálatokat szabályozzák. Mi több, ő maga tupírozta országos botránnyá az ügyet, amikor egy célirányos sajtótájékoztatón sírta el magát miatta. Ahelyett, hogy ott sírt volna, ahol senki sem látja…
Most meg itt van ez a nyilvános visszavonulási ceremónia.
Nagy kár Kovács Ágnesért. Ha ugyanis jelenlegi eredményei, formája az olimpiára predesztinálják őt, akkor indokolatlan és érthetetlen a döntése. Ha viszont nem érez magában annyi erőt, hogy az olimpián bizonyítsa élsportolói erényeit, akkor ezt kellett volna közölnie a közvéleménnyel.
Schmitt Pál MOB-elnök bejelentését pedig, amely szerint, ha versenyzőként nem is, de a MOB vendégeként ott lehet Pekingben, udvariasan el kellene utasítania.
