Önző "fasiszták" egymás közt
Duray Miklós Szlovák Nemzeti Párt általi perbe fogása tulajdonképpen egy tucataffér, amelyhez hasonlóval szinte naponta fenyegetik a szabad sajtót, s mint ilyennek fölösleges nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint amennyit megérdemel. Bizonyos értelemben tehát vaskos túlzás, nem kevésbé kártékony cselekedet párhuzamokat kreálni Duray huszonöt évvel ezelőtti kommunista rezsim általi meghurcoltatása és a jelenlegi, Szlovák Nemzeti Párt által kezdeményezett polgári per között.
A szóban forgó jogvita ilyen módon történő tálalása ugyanis olyan gyanút ébreszthet a csak egy kicsit is tárgyilagos szemlélőben, hogy Duray berezelt Slotáék vonatkozó reakciójától. És egyáltalán nem biztos abban, volt-e jogalapja, hogy fasiszta pártnak minősítse, ha csak közvetett módon is, a Szlovák Nemzeti Pártot.
Félreértés ne essék, korántsem a szélsőségesen nacionalista megnyilvánulásoktól korántsem mentes politikai csoportosulás mundérjának védelmezéséről van szó. „Csak“ arról, hogy az embernek, kivált, ha közszereplő, kétszer is meg kell gondolnia, milyen következményekkel járhatnak nyilatkozatai. Nem is elsősorban önmagára nézvést, hanem azokra az emberekre vonatkozólag, akiktől a megbízást kapta a közszereplésre.
Mert, ugye, ha megvizsgáljuk a pert kiváltó ominózus Duray-interjút, óhatatlanul el kell gondolkodnunk két aspektusán is. Egyrészt azon, vajon Duray tényleg olyan hülye-e, hogy ne lenne tisztában a fasizmus tényleges definíciójával. Amely nem más, mint egy olyan politikai ideológia és tömegmozgalom, melynek célja „a másokat kizáró értelemben vett, biológiai, kulturális és/vagy történelmi alapokon meghatározott nemzet fogalmának minden egyéb fölé helyezése, valamint a tömegek folyamatos mozgósítása”. Bizonyos elemzők szerint a fasizmus további elmaradhatatlan összetevői: a nacionalizmus, tekintélyelvűség, militarizmus, korporatizmus, antiliberalizmus, kommunizmusellenesség és kollektivizmus. Másrészt, azon túl, hogy egy tökös néptribun szerepében akart tetszelegni, tisztában volt-e azzal, sarkos kiszólása milyen konkrét következményekkel járhat majd a szlovákiai magyarokra nézvést…
Duray Miklós nem lehet annyira hülye, hogy ne tudná, a fenti definíció alapján: a rá jellemző retorikai túlzással akár, őt magát is fasisztának lehetne minősíteni. Hiszen ő egy identifikálhatóan nacionalista, nemzeti értelemben véve nyilvánvalóan kollektivista, deklaráltan antiliberális és talán ugyancsak fölösleges bizonygatni, a velejéig kommunistaellenes politikus…
Az is kizárt dolog, hogy ne lett volna tisztában azzal, kijelentése és következménye, a szóban forgó per, újra fölszítja majd azt a szlovákiai magyarellenességet, amely ellen neki kellene a legkomolyabb elhivatottsággal küzdenie, már ha normális demokrata…
Ilyen alapon aztán egyértelműen kijelenthető, a jelenlegi Duray-per nem más, mint egy stratégiai szarvashiba vagy urambocsá! egy önérdekű politikai marketingfogás következménye. Az előbbi miatt, mint általában mindig, a szlovákiai magyarok szívnak. Az utóbbi pedig kizárólag Duray Miklósnak használ, mert pár napig az ő nevétől lesz hangos a sajtó. Következésképpen, nyugodtan összekacsinthat Ján Slotával. Hiszen már megint olyan vihar támadt a biliben, ami nagyon is megfelel - mindkettőjüknek…
