Libabőrös interaktív

szilva | 2008. január 31. - 08:57 | Vélemény
Szurkolni leginkább haverokkal jó. Ezért is járok meccsekre. Kezdetben a szórakoztató elektronika térhódítása sem változtatott ezen.

Én még emlékszem arra, amikor gyerkőcként az utcára kitett rádiót hallgatva drukkoltunk 1954-ben Szepesi György felejthetetlen közvetítései révén Puskáséknak. Aztán beindult a Vitray-korszak, amikor családok ültek le egyetlen tévé elé műkorcsolya világversenyeket nézni, amelyek szabályait a kiváló sportriporter magyarázta el. Ugyanekkor a bécsi tévécsatornán csodáltuk a Real Madrid színeiben játszó Öcsi bácsi és a Barcelónába igazolt Kocsis és Czibor pazar góljait.

A tévé, majd a műholdas adások elterjedésével majdnem mindenki behúzódott saját kuckójába, habár a kollektív szurkolás azért nem halt ki. Amikor a cseh fociválogatott portugáliai Európa-bajnokságon játszottak, zsúfoltak voltak a kocsmák, a prágai Óváros téren sokezren izgultak az óriás kivetítők előtt. Akár csak Pozsonyban, amikor a szlovák jágkorongozók játszottak a világbajnokságon. Amióta a béka ama testrésze alá süllyedt a magya foci, és más labdajátékban is – kivéve a kézilabdát és a vízilabdát – elég gyengén muzsikálunk, nekünk nincs ilyen élményünk.

Nemrég azonban felfedeztem Lantos Gábort. Jómagam Szepesihez, majd Novotny Zoltánhoz szoktam, meg elszoktam a rádiós közvetítésektől, ezért sokáig idegenkedtem elődjeiktől teljesen eltérő, interaktív módszerén, amelyet legutóbb is alkalmazott, amikor a női kézilabda világbajnokság és a magyar férfi kézisek európa-bajnoki mérkőzéseinek közvetítése alatt sms-üzeneteket olvas be. Röpke véleményeket, biztató rigmusokat. Ezekből az üzenetekből tudtam meg, hogy az egyik torinói kórházban fekvő magyar késve veszi be az altatóját, mert kivárja, miként végződik a magyar-francia. Az egyik szegedi kamionos valahol Észak-Svédországban karórájába szerelt miniatűr rádiójában izgul, a német autópályán hazafele haladó győri vendégmunkás pedig inkább leállt az egyik pihenőn, nehogy felindultságában belehajtson valakibe. Igaza volt, mert Lantos Gábor – ahogy az egyik üzenetküldő jellemezte – „libabőrös”, drámai közvetítései, valamint a kézisek egyszer kiváló, máskor meg lehangoló teljesítményei alaposan felpumpálták az idegrendszerünket.

Mégis ekkor hódított meg végérvényesen az interaktív rádióközvetítés varázsa. Eddig teljesen ismeretlen emberek váltak virtuális szurkolótársaimmá. Odafenn északon, odalenn délen és szerte Európában együtt szorítottunk, együtt dobbant a szívünk a magyar válogatottért.

Címkék: szurkoló