Duray mások farkát verné a csóványba...

Barak László | 2008. február 4. - 12:58 | Vélemény

Duray Miklós, úgymond, „a magyarok társadalmához“ fordulna, ha másodfokon is pénzbírságra, konkrétan 1 millió korona megfizetésére ítélnék abban a polgári perben, amelyet a Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezett vele szemben, mivel egy magyarországi kereskedelmi rádiónak adott interjújában fasiszta pártnak a nevezte a szóban forgó politikai csoportosulást.

Mielőtt a Duray által a „magyarok társadalmától” igényelt támogatásról mondanánk véleményt, az esetleges félreértések elkerülése végett le kell szögezni, valóban felháborító az az alapfokon meghozott bírósági döntés, amely Durayt 1 millió koronás bírság megfizetésére kötelezi, amiért egy olyasmiről, ami úgy hápog, úgy totyog és úgy fosik, mint egy kacsa, kimondta, hogy kacsa.

Magyarán, minden normálisan gondolkodó demokratának, így e sorok írójának is meggyőződése, hogy a szóban forgó ítélet a szólásszabadság durva korlátozásának szándékát vetíti előre, s mint ilyennek, annyi köze van az európai demokratikus értékrendhez, mint Ján Slotának, a Szlovák Nemzeti Párt elnökének a Dalai Lámához.

Feltétlenül muszáj azonban ez ügyben félreérthetetlenül kinyilatkoztatni azt is, hogy Duray szándéka, amely szerint „a magyar társadalomtól“ akarja beszerezni a bírság megfizetésére a pénzt, semmi mást nem jelent, mint azt, hogy delikvensünk szokása szerint már megint a más farkát akarja beleverni a csóványba.

Ez a szándék pedig már csak azért is vaskos szemtelenségre vall, mivel az a politikai párt, nevezetesen a Magyar Koalíció Pártja, amelynek Duray stratégiai alelnökként a második embere, alanyi jogon évente több mint 20 millió koronát kap működési költségre az állami költségvetéstől, vagyis az adófizetők pénzéből. Azon kívül, hogy az MKP közvetlenül a 2006-os parlamenti választásokat követően egy összegben 60 millió koronát is inkasszált.

Nem beszélve arról tényről, hogy Duray Miklós, amint valamennyi parlamenti képviselő, havonta közel 100 ezer koronás fizetést is kap. Amely összeggel senkinek nem kell elszámolnia, s persze útiköltségeit, csakúgy, mint a telefonszámláit a párt költségvetéséből fedezik.

Ezért teljesen érthetetlen, mi több vérlázító, hogy Duray Miklós lehetséges választóitól, sőt a Kárpát-medence „magyar társadalmától“ várja a segítséget. Ahelyett, hogy az őt a választók által közvetve eltartó párttól kérne kölcsön, ha esetleg másodfokon is elítélik.

Tessék hát a párthoz fordulni a szóban forgó kölcsön ügyében. Hiszen egyrészt a rendelkezésére álló saját havi bevételből akár két-három év alatt is törlesztheti azt, másrészt pedig, ha ügye a strasszburgi emberjogi bírósághoz kerül, minden bizonnyal kamatostul visszakapja a befektetett összeget. Nem beszélve arról a lehetséges politikai marketing-haszonról, amely a bírósági meghurcoltatása kapcsán hullik majd az ölébe, mégpedig évekig...

Befejezésként engedtessék meg még egy idevágó triviális példa: Ha egy önmagát úriembernek tartó valaki párbajra hív ki egy őt és baráti körét folyamatosan sértegető hazug gennyládát, aztán meg a szóban forgó párbajra az inasát akarja elküldeni, az több, mint elgondolkodtató alibizmus. Mondhatni gyávaság…!