Mečiar a ripacs, Csáky a sztrájktörő, Dzurinda a balek?

Barak László | 2008. február 11. - 11:10 | Vélemény

Vladimír Mečiar, a Róbert Fico által idült zabhegyezésre kárhoztatott kormánykoalíciós pártelnök, legújabban a felelős államférfi szerepét bitorolja. Konkrétan a Lisszaboni Szerződés, jobban mondva, a kormány által képviselt sajtótörvény-tervezet kapcsán kialakult parlamenti konfliktusban közvetít. Mégpedig a Magyar Koalíció Pártjával folytatott nyílt tárgyalásaira és, úgymond pult alatti egyezségeire hivatkozva. Természetesen hazudik, mint a vízfolyás…

Mečiar arra építi fabuláját, hogy Csáky Pál, az MKP elnöke, a múlt héten lefolytatott parlamenti alkudozásokat követően valóban elejtett egy olyan félmondatot: pártjának képviselői hajlandóak megszavazni a Lisszaboni szerződés ratifikációját. Amennyiben a kormánypártok az általuk beterjesztett sajtótörvény-tervezetet az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) vonatkozó ajánlásaihoz igazítják. Vagyis kigyomlálják belőle azokat a paragrafusokat, amelyekkel politikai alapon gazdasági szankciókkal rendszabályozhatnák a sajtótermékek kiadóit.

Az eddig egységes ellenzéki állásponthoz képest viszont az égvilágon semmilyen változást nem jelent a szóban forgó kijelentés. Hiszen a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) eleve EU-szkeptikus politikusain kívül Mikuláš Dzurinda, vagyis a Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKÚ) parlamenti képviselői, a kezdetektől fogva ugyanezt az álláspontot képviselték. Ennek eredményeképpen jutottunk el odáig, hogy a kormánykoalíció kénytelen-kelletlen elállt abbéli szándékától, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikációjáról az inkriminált sajtótörvény-tervezet elfogadása előtt, azaz még február havában szavazzanak a parlamenti képviselők. Világos tehát, hogy Mečiar vonatkozó nyilatkozatai tulajdonképpen nyitott kapukat döngetnek. Semmi mást nem szolgálva, mint azt, hogy ez esetben az MKP politikusainak hátán mászhasson föl az uborkafára… Magyarán, olyan józan, megfontolt államférfi szerepében tetszeleghessen a közvélemény előtt, amilyen ő soha, de soha nem volt és nem is lesz.

Más kérdés, mennyire ludas ebben a ripacskodásban Csáky. Aki mintegy látszólag elkülönülve az ellenzéki politikusok többségének egységes álláspontjától, tulajdonképpen ugyanolyan önmutogató szerepet vállalt föl, mint amilyenben Mečiar tetszeleg. Teszi mindezt az ellenzéki egység rovására, nyilvánvalóan csak azért, hogy úgy láttassa magát a közvélemény előtt, amint Mečiar, vagyis felelősségteljes, megfontolt EU-barát államférfiként…

Egyelőre nem tudni, miként vélekedik erről a látszólag külön utas, voltaképpen „sztrájktörői” magatartásról a megvezetett Mikuláš Dzurinda. Aki anno tulajdonképpen belerugdalta az MKP elnökét, nem kevésbé az MKP bizonyos képviselőit, a Lisszaboni Szerződés bojkottjába… Merthogy önérzetért exhibicionizmusért egyszersmind fafejűségért és revansvágyért, akárcsak Mečiarnak és Csákynak, neki sem kell a szomszédba mennie…