A cseh erőművész, a bűvész és a bohóc

szilva | 2008. február 13. - 10:35 | Vélemény
Nemcsak a cseh gyalogpolgár, de a legtöbb külföldi szemlélő is megdöbbenve szemlélte, miként silányult a méltóságteljesnek szánt és Csehországban különösen nagy becsben tartott elnökválasztás tragikomédiává.

Múlt pénteken a honatyák végeláthatatlan szócsatákban még abban sem voltak képesek egyezségre jutni, hogy titkos vagy nyílt legyen-e a szavazás. Ami végül történt, hű tükre a bonyolult belpolitikai helyzetnek.

Csehországban a rendszerváltás utáni rövid periódust leszámítva az éppen regnáló kormánynak vagy minimális többsége volt, vagy éppen kisebbségben egyensúlyozgatott. Esetleg korrupciós botrányok miatt idő előtt távozott, máskor az ellenzékkel kötött paktumnak köszönhetően tartotta csak a frontot. Másfél éve aztán valójában két dezertőr oldotta fel a hónapokig elhúzódó belpolitikai válságot, akik - jól értesültek szerint korántsem hirtelen ideológiai pálfordulás miatt - otthagyták a szocdemek parlamenti frakcióját, s azóta voksaikkal teremtik meg a minimális többséget Mirek Topolánek jobboldali kabinetje számára.

A sistergő indulatokat most sem csak az elnökválasztás tétje gerjesztette. Az idén a parlamenti pártokban tisztújító közgyűléseket tartanak. A jelenlegi vezetők pozíciója erősödik vagy gyengül attól, hogy ki lesz az államfő. Topolánek helyzete már most ingatag. Sem azt nem tudta elérni, hogy titkos szavazás legyen, sem azt, hogy a teljes kormánykoalíció támogassa Václav Klaust. Ráadásul a kormánypárti zöldek bírálták a legélesebben az államfőt, euroszkeptikusnak, már-már eurofóbnak minősítve. De szétszavaztak a kereszténydemokraták is.

Igy aztán a múlt hét végén a cseh kommunisták forgatókönyve érvényesült, annak a váratlan eseménynek köszönhetően is, hogy két – az első két menetben Václav Klaust támogató – kereszténydemokrata politikus péntek éjjel szívpanaszokkal kórházba került. Emiatt is a szombati harmadik menetben egyetlen szavazaton múlott, hogy a jelenlegi államfő még nem bonthatott pezsgőt.

Most, szerda délelőtt úgy tűnik, hogy már behűtheti a palackokat. Nem is egészen váratlanul a kommunisták segítik őt az újraválasztásában. Előhúzták a boszorkánykonyhájukból Jana Bobošíkovát, aki eddigi pályafutása során gondosan titkolta, hogy baloldali, ne adj isten, komcsi lenne. Most viszont nemcsak felpeckelt kebleivel, vörös kosztümével, hanem igéreteivel is elbűvölte a kommunistákat. Az utóbbit könnyen megtehette, hiszen semmi esélye sincs arra, hogy pénteken megválasszák. Ugyanakkor kiválóan alkalmas a „Mädchen für alles”, vagyis – legyünk finomak – a mindenre kapható asszony, jelen esetben a díszbohóc szerepére. Vagyis arra, hogy Václav Klaust győzelemre segítse.

Jan Švejnarnak eddig is valóságos politikai bűvészmutatványt kellett volna végrehajtania ezen a héten. Csak akkor lett volna erre esélye, ha a szocdemeken és a zöldeken kívül a kommunistákat, de az antikommunista kereszténydemokraták és a független szenátorok többségét is maga mellé állítja. Most ezeket az elméleti reményeit is szétrúgta a hirtelen baloldali idomárnő, aki nyilván nemcsak a kommunisták, hanem a Václav Klaust favorizáló Polgári Demokrata Párt (ODS) igéreteinek köszönhetően lépett be a cseh elnökválasztási cirkuszba. Igérgetésekből nyilván kijutott a jelölőinek is, akik a jelek szerint eredményesen riszálták és árulták magukat. A szavazataikat. Azért az sem semmi, hogy a szocdemek és a zöldek nem voltak hajlandók egy gyékényen árulni, a magukat virtigli jobboldalinak valló Klaus-Topolánek társaság viszont alig álcázva – szemezget velük.

Ha csak nem történik valami újabb váratlan fordulat – ami Csehországban sosem kizárt --, akkor nem kétséges a jelenlegi államfő pénteki újraválasztása. Miként az sem, hogy a morális győztes Ján Švejnar lesz. Gondoljunk bele: három hónapja csak a cseh értelmiségiek szűk köre ismerte a michigani professzort, Václav Havel egykori tanácsadóját. Aki rövid kampánya során felvázolta a világ kihívásai iránt nyitott Csehország vízióját, és lépten-nyomon hangoztatta az önpusztító, korrupciótól terhes belpolitikai csatározások mielőbbi megszüntetésének szükségességét.

Mostanság már nagyobb a támogatottsága a közvéleményben, mint vetélytársának, ami több mint érdekes, habár a pénteki voksolás szempontjából nincs semmi jelentősége. Ott a politikai erőművész (Václav Klaus) a mindenre kapható bohóc (Jana Bobošíková) korántsem önzetlen besegítésével nyilván legyőzi a politikai bűvészjelöltet (Ján Švejnar), a cseh demokrácia legnagyobb dicsőségére.

Mi pedig itt, Szlovákiábannémi büszkeséggel mondhatjuk el: elnökválasztás dolgában bizony csehül állnak nyugati szomszédaink. Mi meg hozzájuk képest jobban. Nálunk már az államfő személyéről is a polgárok döntenek. Igaz: itt is hőböröghetnek, kupeckedhetnek a politikusok, de azért a szavazófülkében mégsem tudják megfogni a polgárok kezét, hogy kire voksoljanak. Ez a megoldás sem tökéletes, hiszen ma még százezreket tudnak elkábítani (lásd: Ivan Gašparovič megválasztása, aki csak Vladimír Mečiarnál lehetett jobb, Eduard Kukannál semmiképpen), de Churchill óta ugyebár tudjuk, hogy a demokrácia sem tökéletes.

Csakhogy ennél jobbat még nem találtak ki e világon.

Címkék: Václav Klaus